Fogalomtár

agglomeráció

Vissza a kereséshez.

Az agglomeráció olyan településcsoport, amelyen belül a központ és a közelében fekvő települések között sokrétű és szoros kulturális, gazdasági, kommunális és szolgáltatási kapcsolatok jönnek létre. A magyarországi településállományban jól kirajzolódik az agglomerálódás jelensége. A KSH 2003 augusztusában végezte el a nagyvárosi településegyüttesek jelenleg is érvényes lehatárolását: eszerint az ország területén négy agglomeráció és négy agglomerálódó térség található. Az agglomerációk kialakulásában komoly szerepet játszik a nagyobb városokból a város környéki községekbe és kisvárosokba irányuló migráció. Ezt a jelenséget a szakirodalom szuburbanizációnak nevezi. A szuburbanizáció 1990 után a belföldi vándormozgalom jellemzője lett: Budapest mellett az ország valamennyi nagyobb városa körül megjelent, sőt egyes kisvárosok esetében is. Az utóbbi évek tendenciái azonban arra utalnak, hogy a szuburbanizáció szélsőséges szakasza véget ért.


Agglomerációk és agglomerálódó térségek Magyarországon


A hozzá tartozó településszám szerint a budapesti agglomeráció a legnagyobb. A 2011. évi népszámlálás adatai szerint a budapesti agglomeráció lakossága 2 534 888 fő volt (2001 és 2011 között összességében 83 106 fővel, 3,3 százalékkal bővült).

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

akaratlagos gyermektelenség

Bővebben lásd a gyermektelenség szócikkben.

alkotóelem-módszer

Bővebben lásd a népesség-előreszámítás szócikket.

állandó (belföldi) vándorlás

Bővebben lásd a belföldi vándorlás szócikkben.

általános termékenységi arányszám

Vissza a kereséshez.

Az általános termékenységi arányszám 15–49 éves nőkre jutó élveszületések számát mutatja az adott évben. A fogalmat ezrelékben szokás megadni. Egy kicsit pontosabb képet mutat a termékenységről, mint az élveszületési arányszám, az általános termékenységi arányszám ugyanis az ún. kockázati népességet használja a mutató nevezőjében. A kockázat ebben az esetben a szülés, a kockázatnak kitett népesség pedig a termékeny életszakban levő nőket jelenti, akiket általában a 15–49 éves korúakkal szoktak azonosítani. Ezzel a speciális számolási móddal a különböző nem- és korösszetételű népességekre is hasonló mutatót kapunk, emiatt szokták tisztított élveszületési arányszámnak is hívni. Éppen ezért célszerű az általános termékenységi arányszámot használni különböző időbeni és térbeni összehasonlításokra.

Számítási példa:


Magyarországon 2013-ban az általános termékenységi arányszám 38,2 ezrelék volt, vagyis ezer megfelelő korú nőre 38,2 élveszületés jutott.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

anyanyelv

Vissza a kereséshez.

Magyarországon a népszámlálások hagyományosan (1880-tól kezdve) az anyanyelvvel mérték a nemzetiséget, tehát a „nyelvében él a nemzet” logika érvényesült. Ez a gyakorlat 1941-ben, majd a későbbiekben is módosult.

A 2011. évi magyar népszámlálás a következőképp definiálta az anyanyelvet: az az élő nyelv, amelyet az ember általában gyermekkorában (elsőként) tanul meg, amelyen családtagjaival általában beszél és anyanyelvének vall. A némák és a beszélni nem tudó csecsemők anyanyelvének azt a nyelvet tekintették, amelyen hozzátartozóik rendszerint beszélnek.

A környező országok statisztikai hivatalai nem feltétlenül ugyanezt a definíciót használják népszámlálási gyakorlatukban. Vannak országok, amelyek az anyanyelv meghatározásánál a „korai gyermekkorban használatos” nyelvre vagy a „gyermekkorban használatos” nyelvre utalnak, vagy egyáltalán nem kérdeznek rá az anyanyelvre. A magyarországi népszámlálási gyakorlat szerint 1990-ben egy, 2001-ben három, 2011-ben pedig két anyanyelve lehetett minden egyes személynek. Így az egyes népszámlálások adatai sem vethetőek össze egymással.

A 2011. évi népszámlálás során a lakosság 14,5 százaléka nem kívánt válaszolni az anyanyelvére vonatkozó kérdésre. A különböző anyanyelvűek arányának meghatározásakor a kérdésre válaszolók számához viszonyítjuk az adott kisebbségi csoporthoz tartozó anyanyelvűek számát.

Számítási példa:


A 2011. évi népszámlálás szerint Magyarországon a szlovák anyanyelvűek aránya 0,12 százalék volt.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

átlagos életkor a házasságkötéskor (férfiak/nők)

Vissza a kereséshez.

A hazai demográfiai és statisztikai szakirodalom, ha a házasságkötési kor kitolódásáról van szó, elsősorban ezt a mutatót használja, amelyet a „házasulók átlagos életkorának” is szokás nevezni. Kiszámításához az adott évben házasságra lépők kor szerinti esetszámai alapján számított súlyozott számtani átlagot kell számolni, olyan módon, hogy a házasodók betöltött korévéhez 0,5 évet hozzáadunk, feltételezve (ami egyébként nem teljesen igaz), hogy a házasságkötések egyenletesen oszlanak el az adott év folyamán. A mutatót érdemes (és szokás) férfiakra és nőkre külön kiszámítani.

Az újraházasodások hatását kiszűrendő, az átlagos életkort külön ki szokták számítani első házasságokra is. Utóbbit az első házasságkötéskori átlagos életkornak hívjuk, és érdekes jellemzője, hogy az adott évben első házasságot kötő férfiak és nők száma eltér egymástól. (Jellemzőbb, hogy többedik házasságát kötő férfi vesz el hajadon családi állapotú – tehát korábban házasságot nem kötött – nőt, mint fordítva.)

Míg Magyarországon és Európában jellemzően az átlagos, az USA-ban és más kontinenseken a medián életkorral szokták jellemezni a házasságokat, az Eurostat pedig jellemzően az első házasságkötéskori átlagos életkort közli országonként. Mivel a három érték ugyanazon országra és évre kiszámolva is jelentősen eltérhet egymástól, mindig érdemes figyelni rá, nehogy az „almát a körtével” hasonlítsuk össze.

Számítási példa:

Átlagos életkor házasságkötéskor, nők (Magyarország 2013)

Az átlagos életkor: 4. oszlop összege / 3. oszlop összege = 1 212 747 / 36 986 = 32,8 év


Magyarországon 2013-ban a menyasszonyok átlagos életkora a házasságkötéskor 32,8 év volt. Jelentősek azonban a területi különbségek: míg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a nők átlagos házasságkötési kora 30 év, ez az érték a fővárosban 34,4 év.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

átlagos életkor gyermekvállaláskor

Vissza a kereséshez.

A nők átlagos életkorát szüléskor, illetve a nők átlagos életkorát első gyermek születésekor az adott naptári időszakban szülő nők kor szerinti élveszületési adatai alapján számított súlyozott számtani átlaggal számolják ki. A számításnál a szülő nők betöltött korévéhez 1997 óta a KSH-publikációkban 0,5 évet hozzáadnak, ezzel mintegy feltételezve, hogy a szülések egyenletesen oszlanak el az éven belül (a számítás pontos módjának részletes leírását lásd az Átlagos életkor házasságkötéskor szócikknél, amely a Házasság – párkapcsolatok témánál található). Az átlagéletkort nemcsak az első, hanem a második, harmadik stb. gyermek születésére vonatkozóan is ki lehet számolni. A mutatót természetesen nem csupán nőkre, hanem férfiakra is kiszámíthatjuk, bár esetükben sok az adathiány.


A nők átlagos életkora szüléskor és első gyermekük születésekor néhány európai országban, 2012

Magyarországon az első gyermek vállalásának és általában a gyermekvállalásnak a rendszerváltást követően jelentősen kitolódott az átlagos életkora. 2011-et követően azonban ez a kitolódás lassulni, sőt megállni látszik.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

befejezett termékenység

Bővebben lásd a kohorsztermékenység szócikkben.

befogadott státusz

Bővebben lásd a menekült szócikkben.

bejegyzett élettársi kapcsolat

Bővebben lásd az élettársi kapcsolat szócikkben.

belföldi vándorlás

Vissza a kereséshez.

A demográfia tudományának fogalomkörében a vándorlás olyan lakóhely-változtatást jelöl, amely a településhatár átlépésével jár. A magyar vándorlási statisztikai mutatókat jobban megérthetjük, ha szem előtt tartjuk, hogy Magyarországon a lakosságnak a lakóhelyként bejelentett (állandó) lakcíme mellett tartózkodási helyként bejelentett (ideiglenes) lakcíme is lehet. A lakóhelyi be-, illetve kijelentkezéseket az önkormányzati be-, illetve kijelentő lapokon kell / kellene regisztrálni.

A vándorlásokon belül megkülönböztetjük az állandó, illetve ideiglenes mozgásokat. Állandó (belföldi) vándorlásról akkor beszélünk, ha az országhatáron belül településhatárt átlépő lakóhely-változtatásra kerül sor: a vándorló lakóhelyét elhagyva, más településen lévő lakást jelöl meg lakóhelyéül. Ideiglenes (belföldi) vándorlás esetén a vándorló az országhatáron belül, lakóhelyét fenntartva változtat lakást, s új lakását tartózkodási helynek jelöli meg; vagy az egyik tartózkodási helyről egy másik tartózkodási helyre költözik.

Amikor a vándorló elhagyja tartózkodási helyét és visszatér lakóhelyére, ideiglenes visszavándorlásról beszélünk. E három fogalom együttesen (az állandó és ideiglenes vándorlás, illetve visszavándorlás) az összes belföldi vándorlást jelöli.


2013-ban az összes belföldi vándorlás száma 454 ezer volt. Ebből az állandó vándorlások száma 192 ezer, míg az ideiglenes vándorlásoké 262 ezer fő volt, az ideiglenes visszavándorlókkal együtt.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

belső vándorlási arányszámok, egyenleg

Vissza a kereséshez.

Magyarországon a bejelentkezések és kijelentkezések alapján rendszeresen gyűjtött adatokból lehet kiszámolni az odavándorlási és elvándorlási arányszámokat: az odavándorlók, illetve elvándorlók számát a település teljes népességéhez viszonyítjuk, és ezrelékben adjuk meg.

Az odavándorlási és elvándorlási arányszám különbsége a belső vándorlási egyenleg, amely azt mutatja meg, hogy egy adott település népessége valamely évben hány ezrelékkel nőtt vagy csökkent a belső vándorlás következtében.

Ha a különböző „típusú” vándorlásokban (állandó vándorlás, ideiglenes vándorlás, ideiglenes visszavándorlás, illetve összes belföldi vándorlás) résztvevők számát elosztjuk a népesség számával, és kivetítjük őket ezer lakosra, megkapjuk a nettó belső vándorlási arányszámot.

A KSH Demográfiai Évkönyvében hasonló módon jelennek meg az adatok, mint ahogy ezt az alábbi táblázatban bemutatjuk. Ezekből az adatokból az összes vándorlási arányszám, illetve vándorlási különbözet kiszámolható (lásd például Győr-Moson-Sopron megye belföldi vándorlási mérlegének ezer lakosra jutó aránya).

Számítási példa:

Főbb belső vándorlási mutatók


2013-ban Győr-Moson-Sopron megye vándorlási különbözete (vándorlási egyenlege) összesen 3029 fő volt, azaz 6,8 ezrelék. Pozitív vándorlási egyenlege volt még Vas megyének, illetve Budapestnek és Pest megyének.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO)

Bővebben lásd a halálokok szócikkben.

bevándorlás

Vissza a kereséshez.

Bevándorló az a személy, aki letelepedési vagy hosszú távú tartózkodási szándékkal érkezik külföldi lakóhelyéről Magyarországra. Bevándorló magyar állampolgár az a személy, aki magyar állampolgársággal rendelkezve érkezik külföldi lakóhelyéről Magyarországra, függetlenül attól, hogy korábban élt-e itt (tehát visszavándorló) vagy sem.

Amennyiben a bevándorló személy nem rendelkezik magyar állampolgársággal, az országba lépve tartózkodási vagy letelepedési engedélyért kell folyamodnia. Ha ezt megtette, a statisztikai adatokban bevándorló külföldi állampolgárként jelenik meg.

Az adott évben az országba érkező bevándorlók számának és a népesség évközepi számának ismeretében kiszámítható a nyers bevándorlási arányszám (vagy ráta), amely a bevándorlók arányát adja meg. A nyers bevándorlási rátát általában 1000 lakosra vetítve adják meg. A vizsgálati témától függően számítható az összes bevándorlóra, de számítható külön is, a csak hazai vagy csak külföldi állampolgárok vándorlását figyelembe véve is. A nyers bevándorlási arányszám számítási módszerével megegyező módon számolható a nyers kivándorlási arányszám.

Számítási példa:

2012-ben Magyarországon a bevándorlók 1000 lakosra vetített aránya 2,05 volt. Európán belül ez az érték meglehetősen alacsonynak számít, az Európai Unióban az Eurostat adatai szerint ehhez hasonló vagy ennél alacsonyabb érték csupán néhány volt szocialista országban és Portugáliában tapasztalható.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

bevándorló külföldi állampolgár

Bővebben lásd a bevándorlás szócikkben.

bevándorló magyar állampolgár

Bővebben lásd a bevándorlás szócikkben.

család

Vissza a kereséshez.

A magyar demográfiában és statisztikában a házastársi vagy élettársi, illetve vérségi kapcsolatban együtt élők legszűkebb körét jelenti, de része az örökbe fogadott vagy nevelt gyermek is. A család lehet párkapcsolaton alapuló, házaspáros típusú család (házastársi vagy élettársi kapcsolatban élők nőtlen, hajadon gyermekkel vagy gyermek nélkül), és egyszülős család (apa vagy anya hajadon, nőtlen gyermekkel), amely a szülők válása, szakítása, az egyik szülő különköltözése vagy halála, illetve párkapcsolaton kívüli születés következtében jöhet létre. A házaspáros típusú családot és az egyszülős családot szokás családmagnak vagy nukleáris családnak is nevezni.

A házaspáros típusú családdal megegyező összetételű a mozaikcsalád is, tehát két, párkapcsolatban élő felnőtt és legalább egy gyermek alkotja. A klasszikus családdal szemben azonban a mozaikcsaládok esetében az egyik szülő már fennálló szülő–gyermek kapcsolathoz csatlakozik, így egyrészt a családban az egyik felnőtt nincs vér szerinti kapcsolatban a gyermekkel/gyermekekkel, másrészt két egyszülős család egyesülésével előfordulhat, hogy a családban élő gyermekek között sincs vérségi kapcsolat. A mozaikcsaládban a vér szerinti gyermekek mellett vagy helyett élhetnek örökbe fogadott vagy nevelt gyermekek is, ám ez esetben is igaz, hogy az egyik felnőtt utólag csatlakozott a családhoz.

A háztartásfőhöz (lásd a Háztartás szócikket) hasonlóan minden családban elkülöníthető a családfő, aki a házaspárok és élettársak esetében a férj vagy a férfi élettárs, egyszülős családokban a szülő, azonos neműek élettársi kapcsolatában pedig a pár idősebb tagja.

A demográfiában gyakran használt mutatószám az egyszülős családok aránya az összes családon belül, mivel az egyszülős családok számának, arányának növekedése a napjainkban is zajló családstruktúra-változás egyik legfontosabb eleme.

Számítási példa:

Egyszülős családok aránya

Magyarországon 2011-ben a családok 19,8 százaléka egyszülős család volt. A családstruktúra gyorsuló változását jól mutatja, hogy 1970-ben még csak a családok 9,1 százalékát alkotta egyszülős család, arányuk 1990-re 12,3 százalékra nőtt, húsz évvel később pedig már a családok közel ötödét tették ki.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

családfő

Bővebben lásd a család szócikkben.

családháztartás

Vissza a kereséshez.

Családháztartásnak az egy vagy több családot magába foglaló háztartást nevezzük. Ha egy háztartás egy családból áll, a család és a háztartás lényegében azonos, a háztartás egycsaládos. Az egycsaládos háztartás abban különbözik a családtól, hogy a családdal együtt élő rokon vagy nem rokon személyek (ideértve a családdal élő állami gondozott gyermekeket is) nem számítanak családtagnak, viszont ők is háztartástagok. Ha két vagy több család vezet közös háztartást, többcsaládos háztartásról beszélhetünk.

Az egycsaládos és többcsaládos háztartások aránya egy adott népességen belül az egyes háztartástípusba tartozó háztartások és az összes háztartás számának ismeretében számítható ki.

Számítási példa:

Többcsaládos háztartások aránya


A legutóbbi népszámlálás alapján a magyar családháztartások kevesebb mint 2 százaléka volt többcsaládos háztartás. Magyarországon Budapesten volt a legalacsonyabb a többcsaládos háztartások aránya, 2011-ben alig haladta meg az 1 százalékot, ezzel szemben Somogy megyében – ahol a legmagasabb volt az arány – a háztartások 2,8 százaléka többcsaládos háztartás volt.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

csecsemőhalálozási arányszám

Bővebben lásd a csecsemőhalandóság szócikkben.

csecsemőhalandóság

Vissza a kereséshez.

A csecsemőhalandóság egy speciális korspecifikus halandósági ráta: minden, az élveszületést követően, de az egyéves kor betöltése előtt bekövetkezett haláleset beleszámít. A halva született és a születésük évfordulóján meghalt gyermekek viszont nem számítanak bele a mutatóba. A csecsemőhalálozási arányszám az ezer élveszülöttre jutó, de egy éven aluli meghaltak arányát mutatja meg. A legfontosabb különbség az egyéb kor-specifikus rátákhoz képest az, hogy a csecsemőhalálozási ráta kiszámításakor nem az adott korcsoport „átlagos” népességét (tehát az adott év elején és végén életben lévők számának átlagát) veszik figyelembe, hanem az összes megszületettet.

A csecsemőhalandóság az egyes országok fejlettségének egyik fontos mérőszáma. Magyarországon a csecsemőhalálozás jelentősége az összhalálozáson belül egyre csökken. A csecsemőhalandóságnak több demográfiai mutatóra nézve is kiemelt jelentősége van: így a születéskor várható átlagos élettartamra (ld. külön szócikkben), vagy a potenciálisan elvesztett életévek alakulására.

Számítási példa:


Magyarországon 2010-ben a csecsemőhalálozási arányszám 5,3 volt ezer élveszületésre vetítve. Ez az érték 2012-re 4,9 ezrelékre csökkent. Ez európai összehasonlításban többé-kevésbé megfelel az ország általános fejlettségi helyzetének.

de facto élettársi kapcsolat

Bővebben lásd az élettársi kapcsolat szócikkben.

direkt standardizálás

Bővebben lásd a standardizált halálozási arányszám szócikkben.

egészségesen várható élettartam

Vissza a kereséshez.

A várható élettartam növekedésének eredményeként a modern társadalmakban növekszik az időskorúak aránya és egyúttal a nem fertőző krónikus, illetve degeneratív betegségek előfordulási gyakorisága is. A jelenség kapcsán felmerült az igény olyan mutatószámok kialakítására, amelyek együttesen értelmezik az élettartam-növekedést és az egészségi állapotot. E mutatók közül napjainkban egyre gyakrabban alkalmazott mérőszám az egészségesen várható élettartam, amelynek révén a várható élettartam két részre osztható: az egészségben és a betegségben eltöltött várható élettartamokra. A mutatószám meghatározására még nem egységesedtek a különböző egészségkoncepciók alapján definiált eljárások, így az egészségesen várható élettartam számítására többféle eljárást is alkalmaznak. A legtöbb számítási módszer a népesség önértékelésen alapuló egészségi állapotot, a mindennapi életben való részvétel akadályozottságát és a krónikus betegségek előfordulását veszi elsőrendűen figyelembe. A KSH 2006 óta közöl saját becsléseket, amelyek részben eltérnek mind az Eurostat, mind pedig a WHO által közöltektől. A KSH évente közli a magyar népesség egészségesen várható élettartamaira vonatkozó saját számításait 5 korévenként (85 éves korig), régiós bontásban.

Az egészségesen várható élettartamtól el szokták különíteni a korlátozottság-mentes várható élettartam fogalmát, amely a várható élettartam azon szakaszát jelöli ki, amikor az életkornak megfelelő fizikai aktivitást nem gátolja egészségromlás. Az Eurostat a korlátozottságra vonatkozó kérdésre alapozta saját, egészségesen várható élettartam-indikátorát, melynek 0 és 65 éves korra vonatkozó értéke bekerült az EU strukturális indikátorai körébe is. E mutató esetén „egészséges” állapot alatt a korlátozottság-mentességet érthetjük.

Ugyanakkor az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az egészségesen várható élettartamra a Health-adjusted life expectancy (HALE), illetőleg a korlátozottság-mentes várható élettartamra a Disability-free Life Expectancy (DFLE) kifejezéseket alkalmazza, és ezek számításához saját módszertant használ.

A KSH becslése az egészségesen várható élettartamokra a 2006 és 2013 közötti időszakra, évenként

A KSH becslései alapján 2013-ban a férfiak születéskori egészségesen várható élettartalma 59,2 év volt, míg a nőké 60,3 év.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

egycsaládos és többcsaládos háztartások aránya

Bővebben lásd a családháztartás szócikkben.

egycsaládos háztartás

Bővebben lásd a családháztartás szócikkben.

egyéb összetételű háztartás

Bővebben lásd a nem családháztartás szócikkben.

egyszemélyes háztartás

Bővebben lásd a nem családháztartás szócikkben.

egyszemélyes háztartások aránya

Bővebben lásd a nem családháztartás szócikkben.

egyszerűsített honosítási eljárás

Bővebben lásd a honosítás szócikkben.

egyszülős család

Bővebben lásd a család szócikkben.

egyszülős családok aránya

Bővebben lásd a család szócikkben.

élettársi kapcsolat

Vissza a kereséshez.

Az élettársi kapcsolat fogalmát ma Magyarországon három teljesen különböző társadalmi intézményre használjuk.

Egyfelől létezik a hivatalos, úgynevezett bejegyzett élettársi kapcsolat, amelyet kizárólag két azonos nemű személy köthet meg. Gyakorlatilag egy a házassághoz nagyon hasonló, de külön számon tartott újfajta hivatalos családi állapotról van szó, amelyről rendszeres demográfiai adatszolgáltatás történik. Ugyanakkor igen kevés pár köt ma Magyarországon bejegyzett élettársi kapcsolatot (2012-ben összesen 41 pár, 9 esetben nők, 32 esetben férfiak).

Másfelől 2009 óta lehetőség van rá, hogy két, közös háztartásban, valamint érzelmi és gazdasági közösségben együtt élő – akár azonos, akár különböző nemű – személy, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége vagy élettársi kapcsolata, és akik nem állnak egymással rokoni kapcsolatban, közjegyző előtt bejegyeztessék élettársi kapcsolatukat, és bekerüljenek az Élettársi Nyilatkozatok Elektronikus Nyilvántartásába (ÉNYER). Az ilyen kapcsolat felbontására mindkét partner egyedül is jogosult. Jelenleg az ÉNYER-ben nyilvántartott, közjegyző előtt regisztrált élettársi kapcsolatokról nem készül statisztikai vagy demográfiai kimutatás, elemzés.

Végül természetesen vannak de facto élettársi kapcsolatokban élők, vagyis olyan, házasságkötés nélkül tartósan házasságszerű kapcsolatban élő személyek, akik magukat – például a népszámlálás alkalmával – ehhez a csoporthoz tartozónak sorolták. (Függetlenül attól, hogy az összeírás eszmei időpontjában tényleges közös háztartásban éltek-e élettársukkal vagy sem, lásd a népszámlálási kérdőív 12.2 kérdését.)

Mérési példa:

A 2011. évi népszámlálás bejegyzett és de facto élettársi kapcsolatra vonatkozó kérdései

A 2011-es népszámlálás eredményei szerint Magyarországon már 910 292 személy élt élettársi kapcsolatban, míg 1990-ben csak 250 652 fő nyilatkozott így. Ugyanakkor ugyanebben az időszakban 25 197 főről 17 802 főre csökkent azok száma, akik jogilag fel nem bontott házasságuk mellett élnek más személlyel élettársi kapcsolatban.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

első demográfiai átmenet

Vissza a kereséshez.

Az első demográfiai átmenet az a folyamat, amelynek során a magas termékenységgel és magas halandósággal jellemezhető társadalom többlépcsős változás eredményeként alacsony gyermekszámú és alacsony halandósággal jellemezhető társadalommá alakul át. A demográfiai átmenetnek négy szakaszát különböztetik meg. Az első szakaszt a hosszú ideig magas és változatlan halandóság és termékenység jellemzi. Ebben az időszakban a természetes népmozgalom a népességszám lassú növekedését biztosítja. A második szakaszban a halandóság jelentősen csökken, a termékenység azonban változatlan szinten marad, így a népesség számának növekedése felgyorsul. Az átmenet harmadik szakaszában folytatódik a halandósági és megkezdődik a termékenységi szint süllyedése. Ennek következtében a népesség számának növekedése egyre jobban lelassul. Végül az utolsó szakaszban a halandóság és a termékenység alacsony szinten állandósul, úgy, hogy helyreáll a népszaporodás kezdeti szintje. Ettől az általános sémától az egyes országok népességfejlődése eltérhet.


Magyarországon az első demográfiai átmenet nagyjából egy évszázad alatt zajlott le, a 20. század utolsó negyedéig tartott. Eközben a korábbi, 5–6 közötti teljes termékenységi arányszám 2 alatti értékre csökkent. Hasonló mértékű változások jellemzik a halandóságot is. A születéskor várható élettartam a 30 év körüli értékről 70 évre emelkedett. A csecsemőhalandóság 25 százalékról 2 százalékra mérséklődött. Az ország mai területén mintegy kétszeresére nőtt a népesség száma. A folyamat annyiban tért el a nyugat-európaitól, hogy a halálozás csökkenésével csaknem egyidejűleg megkezdődött a születési arány csökkenése is; vagyis időbeli eltolódás a két arányszám alakulása között alig volt, s ezért az átmeneti rendkívüli népességnövekedés is csaknem teljesen elmaradt, illetve mérsékelt volt.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

első házasságkötéskori átlagos életkor

Bővebben lásd az átlagos életkor a házasságkötéskor (férfiak/nők) szócikkben.

elvándorlási arányszám

Bővebben lásd a vándorlási arányszámok, egyenleg szócikkben.

ETNIKAI DEMOGRÁFIA

Vissza a kereséshez.

A nemzetiségi / etnikai hovatartozásra vonatkozó adatok gyűjtése, az egyes nemzetiségek, etnikai csoportok népesedési viszonyainak megismerése a társadalomkutatók által egyre gyakrabban használt területe a demográfiának. A nemzetiségi / etnikai hovatartozásra vonatkozó kérdések különlegesen érzékeny adatoknak minősülnek Magyarországon és a környező országokban. A kisebbségi / etnikai adatok gyűjtése hazánkban elsősorban a népszámlálások alkalmával valósul meg.

Kapcsolódó fogalmak:

anyanyelv
nemzetiség
nemzetiséghez tartozó
roma kisebbség

évközepi népesség

Bővebben lásd a nyers élveszületési arányszám szócikkben.

férfiak első teljes házasságkötési arányszáma

Bővebben lásd a nők első teljes házasságkötési arányszáma szócikkben.

fogamzásgátlási módszereket alkalmazó nők aránya

Vissza a kereséshez.

A fogamzásgátlás különféle módszereinek alkalmazása a tudatos családtervezés fontos tényezője, ezekkel ugyanis nagy eséllyel megelőzhető a nem kívánt terhesség. A védekezési módszerekről és szokásokról kérdőíves vizsgálatokban szoktak adatokat gyűjteni. A különféle vizsgálatok eredményei azonban sajnos csak korlátozottan hasonlíthatóak össze. Egyfelől az ENSZ minden ilyen irányú törekvése ellenére nem alakult ki egységes kérdezési, adatgyűjtési forma. Másfelől a különböző eredmények sokszor más alapsokaságokra vonatkoznak: párkapcsolatban élő nők; 15–49 éves nők stb., és ez nagyban befolyásolja az eredményeket. További problémát jelent, hogy az adatokat sokszor nőktől gyűjtik, és nőkre vonatkozóan adják meg, miközben több védekezési módszer használata elsősorban a férfi partner döntése.

Az elemzésekben szét szokták választani a modern fogamzásgátlási módszereket (művi meddővé tétel, óvszer, hormonális módszerek stb.) a hagyományos vagy természetes módszerektől (naptármódszer, megszakított közösülés, a szoptatás megnyújtásával való védekezés stb.).

Az GGS Survey (Magyarországi elnevezésben az Életünk fordulópontjai című vizsgálat) 2009-es adatfelvételének kérdőívében az alábbi kérdésből következtethetünk a fogamzásgátló eszközt használó nők arányára: „Védekeznek-e a nem kívánt terhesség elkerülése céljából?”

Számítási példa:

*Minta: 20–49 éves nők, akiknek volt partnerük, nem voltak terhesek és az adatfelvétel idején nem szerettek volna gyermeket.

Az Életünk fordulópontjai című vizsgálat szerint Magyarországon 2009-ben a fogamzásgátló eszközt használó nők aránya azok között, akik nem szeretnének gyermeket, 88 százalék volt. Közülük 13 százalék természetes módszerrel előzte meg a nem kívánt terhességet, 37 százalék óvszert, 50 százalék pedig különböző hormonális fogamzásgátlókat használt.

Forrás: Makay Zs. (2014): Fogamzásgátlási módszerek alkalmazása párkapcsolatban élő nők körében. In Spéder Zs. (szerk.): A család vonzásában. KSH NKI, Budapest: 127–156.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

fogyatékosság

Vissza a kereséshez.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) meghatározása szerint „a fogyatékosság a normális emberi léthez szükséges tevékenységek végrehajtásának akadályozottsága vagy képtelensége”.

A fogyatékosság az egyénnel szemben támasztott személyi, társadalmi, foglalkozási vagy törvényes igények, kötelezettségek teljesítését biztosító képességek károsodás miatti kedvezőtlen irányba történő változása. A fogyatékosság mindig meghatározott tevékenységre vonatkozik (önellátási fogyatékosság, mozgási fogyatékosság, a látás fogyatékossága, a hallás fogyatékossága stb.). A fogyatékosság lehet részleges vagy teljes, elkülöníthetők enyhe, mérsékelt, közepes mértékű vagy súlyos kategóriák.

Tartós fogyatékosság alatt a fogyatékosság egy olyan alcsoportját értjük, amikor további gyógykezelés már nem eredményezi a kóros állapot javulását.

A népszámlálás során a fogyatékossági kérdések az ún. különleges adatok közé tartoznak. A népszámlálási törvény szerint e kérdésekre önkéntes a válaszadás. A 2001-es népszámlálás óta alapvetően megváltozott a fogyatékosság fogalmának értelmezése Európában. Az ENSZ-nek a 2010 körüli európai népszámlálásokra vonatkozó népszámlálási ajánlása a fogyatékossággal élőket bizonyos tevékenységeik ellátásában tapasztalt korlátozottság nagyobb valószínűsége szerint határozza meg.

Mérési példa:

2011-ben a népszámlálási kérdőíven a következőképpen kérdezték a fogyatékosságot:

A fogyatékossággal élők a fogyatékosság típusa szerint, 2011

* Egy személy több fogyatékosságot is megjelölhetett, ezért a fogyatékossággal élők száma eltérhet a megjelölt fogyatékosságok együttes számától.

A 2011-es népszámlálási adatok alapján Magyarországon 456 638 fő számított valamilyen mértékben fogyatékosnak.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

függőségi ráta

Vissza a kereséshez.

A népesség öregedésének mérésére alkalmazott másik jelzőszám az időskori függőségi ráta, amely az aktív korú (15–64 évesek) népességre jutó idősek (65 évesek és annál idősebbek) arányát mutatja. Mivel ez a mutató a gyermekkorúak számát és arányát nem veszi figyelembe, az öregedés aktuális állapotát jelzi.


Számítási példa:

A függőségi ráta értéke Magyarországon 2011-ben 25, tehát 100 aktív korúra nagyjából 25 időskorú (25 százalék) jut. A mutató értéke 1990-ben még 20 százalék volt, 2000-ben pedig 21,4 százalék. Ez jelenleg az Európai Uniós átlagnál mintegy 2 százalékkal alacsonyabb érték.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

gyermektelenség

Vissza a kereséshez.

A gyermektelenséget különbözőképpen definiálhatjuk, de mindenképpen érdemes korspecifikusan, egy-egy adott korcsoportra vagy születési kohorszra nemek szerint megadni a mutatót. Végérvényesen gyermektelen nőkről csak olyan életkorban beszélünk, amikor már gyakorlatilag elhanyagolható az esély, hogy gyermekük szülessen. Noha a demográfusok elvileg 49 éves korig szokták meghatározni a női termékeny életszakaszt, a negyvenes életévek második felében már igen kevés nőnek születik gyermeke Magyarországon, és jellemzően többedik gyermekekről van szó. Emiatt olyan elemzéseket is találhatunk, melyek azokat a nőket tekintik végleg gyermekteleneknek, akik 41–45 éves korukban még nem szültek. Ekkor a mutató egy bizonyos korosztályra, a 41–45 évesekre vonatkozóan mutatja meg a gyermektelen nők arányát.

Megkülönböztethetjük az akaratlagos és az akaratlan gyermektelenséget. Az akaratlagos gyermektelenséget választók közé azok tartoznak, akik tudatosan, önszántukból nem terveznek vagy kívánnak gyermeket. A családtervek alapján az ilyen nők (párok) aránya Magyarországon jelenleg alacsony, de emelkedő irányzatot mutat. A nem akaratlagos gyermektelenség viszont kapcsolatba hozható a késői gyermekvállalással, illetve az ezzel együtt járó egészségi, biológiai, nemzési, meddőségi problémákkal, amelyek a párok egyikénél vagy mindkét félnél előfordulhatnak.

A gyermektelen nők aránya a 41–45 éves korosztályban Magyarországon 2001-ben és 2011-ben

Magyarországon a 41–45 éves nők körében a gyermektelenek aránya 2011-es népszámlálás adatai szerint 11,2 százalék volt, ez a 2001-es népszámlálás adataihoz viszonyítva növekedést jelent.

Forrás: Korfa (2015/1): Terjed a gyermektelenség Magyarországon. A fővárosi nők egyötöde gyermek nélkül éli le életét.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

gyermekvállalási tervek

Vissza a kereséshez.

Fontos információt hordoznak a párok, kérdezettek saját gyermekvállalási terveire vonatkozó adatok, amelyeket kérdőíves kérdezéssel lehet mérni. A kérdés formája, a válaszlehetőségek listája nagyban befolyásolja a válaszokat, és a nemzetközi gyakorlatban nincs bevett egységes kérdezési mód. A válaszok szempontjából az is fontos, hogy milyen időintervallumról van szó, vagyis hogy a tervek milyen időszakra vonatkoznak. A panel vagy követéses kérdőíves vizsgálatok lehetővé teszik, hogy a tervek megvalósulását is mérjük, hiszen két időpontban ugyanazokat az embereket kérdezzük meg mind gyermekvállalási terveikről, mind a gyakorlatukról.

A gyermekvállalási tervekre vonatkozó kérdéseknek van néhány speciális, külön nevesített fajtája. Saját családba tervezett gyerekszám alatt a már életben lévő és a még kívánt gyermekek együttes számát értjük, míg a kívánt gyerekszám csak a még tervezett gyermekek számára vonatkozik.

A gyermekvállalási tervekre és változásaikra vonatkozó adatok fontos támpontjai a családpolitikának, mivel e politika egyik alapvető célja, hogy legalább a kívánt gyermekek megszülessenek. A tervek módosulásának iránya és mértéke ugyancsak fontos támpontot jelent a családpolitika számára. Mérni lehet velük az egyes intézkedések hatását vagy hatástalanságát, a változások okainak feltárása pedig megalapozhatja a jövőbeni intézkedések céljait, tartalmát és eszközeit.

A két éven belül gyermeket tervezők közül terveit megvalósítók aránya néhány európai országban a 2000-es évek végén

Forrás: Kapitány B. – Spéder Zs. (2012): Gyermekvállalás. In Őri P. – Spéder Zs. (szerk.): Demográfiai portré 2012. Jelentés a magyar népesség helyzetéről. KSH NKI, Budapest: 31–44.


Az ábra arról tanúskodik, hogy a tervek megvalósítása országonként igencsak változó arányban történt meg a 2000-es évek végén, és a magyarországi arány inkább alacsonynak tekinthető.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.
Adatok letöltése Excel-dokumentumként.

halálokok

Vissza a kereséshez.

A halálokokat jellemzően a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO) – az Egészségügyi Világszervezet (WHO) betegségosztályozási rendszere – alapján állapítják meg. A BNO időben változó, folyamatosan fejlődő orvosi kódrendszer. Magyarországon 2005 óta a 10-es verziója érvényes, amely a betegségeken kívül azokat a tüneteket, illetve egyéb állapotokat is tartalmazza, amelyek orvosi-egészségügyi ellátás igénybevételének okai lehetnek. Tartalmazza továbbá a daganatok szövettani szerkezetét leíró fogalmakat, valamint azokat a fizikai és kémiai tényezőket, amelyek sérülést vagy mérgezést okozhatnak. A kódrendszer elsősorban járványtani célokat szolgál, de gyakorlati alkalmazása számos országban, így Magyarországon is túlterjed ezen. A megbetegedési statisztikák számításán túl használatos az egészségügyi ellátások finanszírozási rendszerében, de kiemelt jelentősége van a haláloki statisztikák készítése során is.

Ugyanakkor, éppen a történeti okok miatt a kódrendszerben nem minden külön feltüntetett tétel érdemes figyelemre, és a kódrendszer verziói között is lehetnek különbségek a hosszú távú idősorokban.

Nagyobb haláloki csoportok esetében külön figyelemre érdemes a fertőző betegségek csoportja (BNO-10 kódok: A00-B99) (ugyanakkor számos fertőző betegséget a rendszer más nagyobb csoportokban kódol), a tumoros halálozás (BNO-10 kódok: C00-D48), a szív- és érrendszeri halálozás (BNO-10 kódok: I00-I99), valamint a halálozás úgynevezett külső okai (V01-Y98).

A szív- és érrendszeri betegségeken belül két nagyobb halálozási csoportot szokás kiemelni: az agyérbetegségeket (BNO-10 kód: I60-I69), valamint az isémiás szívbetegségeket (BNO-10 kód: I20-I25). A halálozás külsődleges okai közül általában az emberöléseket, az öngyilkosságokat, valamint a közlekedési és egyéb baleseteket szokás megkülönböztetni.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

halálozás külsődleges okai

Bővebben lásd a halálokok szócikkben.

halandósági tábla

Vissza a kereséshez.

A halandósági tábla egy adott népesség halandóságának leírására szolgáló demográfiai módszer, egyebek mellett a várható élettartamok kiszámításához használatos. A táblázatban egy adott népesség adott időszakra vonatkozó korspecifikus halálozási rátái alapján számított korévenkénti, vagy korcsoportonkénti halálozási valószínűségei szerepelnek, és ezek segítségével követjük végig egy hipotetikus (általában 100 000 főből álló) népesség „kihalását”.

Számítási példa: rövidített halandósági tábla, nők 1901


Forrás:
Kamarás Ferenc (1991/1): A magyarországi demográfiai átmenet sajátosságai 1900–1920. In Demográfiai átmenet Magyarországon. KSH NKI Történeti Demográfiai Füzetek 9. KSH NKI, Budapest: 157–186.

A halandósági tábla értelmezése:

A halálozási valószínűség (2. oszlop) annak a tényleges, valós halálozási adatokból számolt arányát mutatja, hogy az az adott évben (pl. 1901-ben) az adott életkorban (pl. 0 és 1 éves kor között) egy adott nemű személy (példánkban nő) meghal. Ez a halálozási tábla számításának alapja. Minden sorban kiszámítjuk, hogy az adott életkort elérők száma mennyivel csökken az adott életkor végére (4. oszlop) és ennek alapján számítjuk ki a továbbélők számát (3. oszlop). A 4. oszlop minden sorában tehát a 2. és a 3. oszlop megfelelő soraiban szereplő számok szorzata szerepel. A következő életkori csoportban még életben lévők számát az előző életkori kategóriát még megértek számából a meghaltak számát kivonva kaphatjuk meg, a 3. oszlop egyes soraiban szereplő értékeket tehát lépésenként számítjuk ki, az előző korcsoportban még életben lévők számából kivonva a meghaltak számát.

Az ötödik oszlopban minden egyes korintervallumra nézve azt számítjuk ki, hogy hány életévet éltek meg egy adott életév során az adott életkorban még életben lévők. Általában (kivéve a legidősebb életkorokat, amelyekre gyakran speciális becslést készítenek) azt feltételezzük, hogy az adott életévben meghaltak átlagosan fél évet éltek, azok pedig, akik életben maradtak, egy teljes évet. Ha rövidített, azaz 1 évnél nagyobb korintervallumukkal dolgozó táblával van dolgunk, akkor általában azt feltételezzük, hogy a (hipotetikus) személyek, akik például 40 és 45 éves kor között halnak meg, ezt átlagosan 42,5 éves korukban teszik. Sok nyelvben az ilyen módon kapott értékeket „a leélt évek számának” nevezik (mint ahogyan példánkban mi is), bizonyos esetekben ugyanakkor ebben az oszlopban a „stacioner népesség” elnevezést találhatjuk. A 6. oszlop  azt mutatja, hogy az adott életkorban a hipotetikus továbbélő népesség tagjai összesen hány évet fognak még megélni az adott életkortól számítva. Ezt az értéket az 5. oszlopban kiszámított értékek segítségével kalkuláljuk. A legidősebb korcsoportra speciális becsléseket szokás alkalmazni – példánkban azt feltételezték, hogy a 85 évet elértek (1901-ben) már átlagosan csupán egyetlen életévre számíthatnak – a modern időkre érvényes táblák esetén azonban ebben a cellában valamilyen bonyolultabb módszerrel becsült érték áll. A 6. oszlop utolsó sorában szereplő értékből kell tehát kiindulni, amelyben a további értékeket lentről felfelé haladva számítjuk ki. A 6. oszlop utolsó sorában szereplő értékhez hozzáadjuk az 5. oszlop utolsó előtti sorában szereplő értéket, így megkapjuk a 6. oszlop utolsó előtti sorának értékét, és így tovább. A hatodik oszlopban tehát összegezzük a leélt életéveket.

A 7. oszlopban szereplő számokat a 6. oszlop egy adott sorában szereplő érték a 3. oszlop ugyanazon sorában szereplő értékével elosztva kapjuk meg. Tehát a leélt életéveket osztjuk el az adott életkorban még életben lévő népesség között, így kapva meg a hetedik oszlop várható élettartamokra vonatkozó becsléseit. Várható élettartamottehát tulajdonképpen minden életkorra tudunk számítani.

A halandósági táblák számításának alapelvei azonosak, ugyanakkor különböző módszerek ismeretesek a például a különböző korközökben leélt életévek kiszámítására vonatkozóan, és a különböző módszerek kismértékben eltérő eredményekre vezetnek. Eltérő módszerek ismeretesek arra is, hogy a legidősebb korosztály által leélt életéveket hogyan becsüljük.

A koréves halandósági táblában a korközök hossza minden életkort tekintve 1 év. Amikor bizonyos korcsoportokat összevonunk (mint példánkban is), akkor rövidített halandósági tábláról beszélünk.

Bár Magyarországon 2013-ban a férfiak születéskor várható átlagos élettartama 73,58 év volt, a 80 éves kort megérő férfiak esetén a 80 éves korban várható élettartam még 6,35 év volt.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

házaspáros típusú család

Bővebben lásd a család szócikkben.

HÁZASSÁG-PÁRKAPCSOLATOK

Vissza a kereséshez.

Noha a házasság szerepe átalakulóban van, a gyermekek szűk többsége mindmáig házasságon belül születik, a felnőtt korú népesség többsége pedig stabil párkapcsolatban él. A házasságra és a párkapcsolatokra vonatkozó fogalmak ezért a demográfiai vizsgálatok fontos mutatói. Ezen mérőszámok ismerete lehetővé teszi, hogy mind időbeli, mind országok közötti összehasonlítások segítségével jellemezzük a vizsgált népességet, és bemutassuk a párkapcsolati formák átalakulását.

Kapcsolódó fogalmak:

átlagos életkor a házasságkötéskor (férfiak/nők)
bejegyzett élettársi kapcsolat
de facto élettársi kapcsolat
első házasságkötéskori átlagos életkor
élettársi kapcsolat
férfiak első teljes házasságkötési arányszáma
házasságon kívüli születések aránya
közjegyző előtt regisztrált élettársi kapcsolat
nők első teljes házasságkötési arányszáma
nyers házasságkötési arányszám
nyers válási arányszám
teljes válási arányszám

házasságon kívüli születések aránya

Vissza a kereséshez.

A házasságon kívüli születések százalékos arányát úgy számoljuk ki, hogy a gyermek születésekor hivatalosan nem házas családi állapotú nők (hajadonok, elváltak és özvegyek) által élve szült gyermekek számát az összes élveszületéshez viszonyítjuk. Ez az arány tehát nem egyezik meg azon gyermekek arányával, akik egyszülős családba születtek, és nem veszi figyelembe a tényleges családi helyzetet sem. Vannak például – nem elhanyagolható számban – házas, de különböző okokból (például külföldi munkavállalás) nem együtt élő párok, élettársi kapcsolatban élő hajadonok, elváltak vagy özvegyek.

Számítási példa:


2013-ban Magyarországon az élveszületések 46,2 százaléka történt házasságon kívül. Ez az arány jelenleg kismértékben haladja meg az EU-átlagot, ugyanakkor jelentős növekedést jelez: 1989-ben az anyák még csupán 12,4 százaléka volt nem házas családi állapotú gyermeke születésekor.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

háztartás

Vissza a kereséshez.

Egy háztartásba tartozónak azok a személyek minősülnek, akik egy lakásban vagy lakrészben együtt élnek, és a háztartásban felmerülő kiadásoknak (napi kiadások, élelmiszer stb.) legalább egy részét közösen viselik. Ezen feltételek teljesülése esetén sem nevezhetők egy háztartásba tartozónak olyan személyek, akiknek önálló lakáshasználati joguk van, így a főbérlő és albérlője, ágybérlője; ők minden esetben külön háztartást alkotnak. Az általános háztartásfogalom azonban számos problematikus esetre nem tér ki részletesen (például a szülői háztartáshoz sorolhatók-e a kollégiumban élő, de nem önfenntartó egyetemisták, a háztartástól a hét nagy részében távol tartózkodó személyek kérdése stb.), így az egyes kutatások, adatfelvételek során gyakran a fentinél bővebb, pontosabb háztartásfogalmakkal is találkozhatunk.

Minden háztartásban elkülöníthető a háztartásfő. A népszámlálások az egycsaládos háztartások esetében a háztartásfőt azonosnak tekintik a családfővel (lásd a Család szócikkben). A többcsaládos háztartásokban (a fogalom meghatározását lásd a Családháztartás szócikkben) alapesetben azt a családfőt tekintjük háztartásfőnek, aki az aktív kereső, ha ilyen nincs, akkor az inaktív keresőt, tehát a nyugdíjas, az anyasági ellátáson lévő vagy a munkanélküli családfőt. Ha a családfők azonos munkaerőpiaci helyzetben vannak, akkor az idősebb családfőt tekintjük háztartásfőnek.

A háztartások átlagos mérete egy adott népességen belül a háztartásban élők és a háztartások számának ismeretében számolható ki. A kettő egymáshoz viszonyított aránya mutatja, hogy átlagosan hány fő él egy háztartásban.

Számítási példa:

Háztartások átlagos mérete

A legutóbbi népszámlálás szerint 2011-ben Magyarországon egy háztartásban átlagosan 2,36 fő lakott. 1970-ben még átlagosan közel 3 fő élt egy háztartásban. Az egyszemélyes háztartások terjedésével a háztartások átlagos mérete évtizedek óta folyamatosan csökken hazánkban.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

HÁZTARTÁS, CSALÁD

A háztartások, családok mind a demográfia, mind a többi társadalomtudomány számára fontos kutatási területet jelentenek, mivel a társadalmi együttélés legalapvetőbb egységei. A család és a háztartás fogalma időben, térben és tudományterületenként változó, így egy esetleges összehasonlításnál (akár két országra, akár két időpontra vonatkozóan) érdemes figyelni a fogalom pontos jelentését is. A hétköznapokban a két fogalmat sokszor szinte szinonimaként használják, és bár bizonyos esetekben valóban ugyanazon személyek alkotják a háztartást és a családot, fontos tudni, hogy a két fogalom a statisztikában és a demográfiában külön kezelendő, eltérő definíció érvényes rájuk.

Kapcsolódó fogalmak:

család
családháztartás
családfő
egycsaládos és többcsaládos háztartások aránya
egycsaládos háztartás
egyéb összetételű háztartás
egyszemélyes háztartás
egyszemélyes háztartások aránya
egyszülős család
egyszülős családok aránya
házaspáros típusú család
háztartás
háztartásfő
háztartások átlagos mérete
intézeti háztartás
nem családháztartás
nukleáris család
mozaikcsalád
többcsaládos háztartás

háztartásfő

Bővebben lásd a háztartás szócikkben.

háztartások átlagos mérete

Bővebben lásd a háztartás szócikkben.

honosítás

Vissza a kereséshez.

A magyar állampolgárság megszerzésének két módja a honosítás (külföldi, korábban magyar állampolgársággal nem rendelkezők esetében) és a visszahonosítás (azok esetében, akiknek magyar állampolgársága korábban megszűnt).

A honosítás külföldi állampolgárok esetében alapvetően nyolc évig tartó hivatalos és folyamatos magyarországi tartózkodás után, számos feltétel teljesítése mellett kérhető.

2011 óta a határon túl élő magyarok egyszerűsített honosítási eljárás keretében is kérhetik a magyar állampolgárságot. Ez a lehetőség azokra terjed ki, akiknek felmenői magyar állampolgárok vagy valószínűsíthetően magyarországi származású személyek voltak, igazolni tudják magyar nyelvtudásukat (képesek az eljárás magyar nyelvű ügyintézésére), büntetlen előéletűek, és honosításuknak nincs nemzetbiztonsági kockázata. Nagyon lényeges, hogy az egyszerűsített honosítás kérésének nem feltétele a magyarországi lakcím vagy a Magyarországra való költözés. 2015 februárjáig mintegy 670 ezren kaptak ennek az eljárásnak a keretében állampolgárságot.

Magyarországon az egyszerűsített honosítási eljárás bevezetésével megugrott az adott évben kiadott magyar állampolgárságok száma. Míg 2009-ben és 2010-ben is 6000 körül alakult ez a szám, 2011-ben már 20 554 fő, 2012-ben pedig 18 379 fő kapott magyar állampolgárságot. 2013-ban ismét jóval kevesebb új magyar állampolgár jelent meg a statisztikákban: ekkor 9178 állampolgárságot adtak ki. Az egyszerű honosítás keretében magyar állampolgárrá vált határon túli magyarok túlnyomó többsége azonban ezekben a számokban nem jelenik meg, hiszen nem rendelkezik magyarországi bejelentett lakcímmel.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

ideálisnak tartott gyermekszám

Vissza a kereséshez.

A gyermekvállalással kapcsolatos értékek és normák és a gyermekvállalási gyakorlat általában összefüggenek egymással. A gyermekszám-preferenciák elemzése fontos a termékenységi és családtervezési vizsgálatokban. A külön szócikkben bemutatott saját családba tervezett gyermekszám mellett általánosságban is mérhetjük. Az ideálisnak tartott gyermekszám ebben az értelemben a társadalom egészére vonatkozó attitűd elemzések kiemelt fogalma. A családpolitika számára ennek a fogalomnak is kiemelt jelentősége van. Amennyiben az ideálisnak tartott gyermekszám nem éri el, vagy meg sem közelíti az egyszerű reprodukcióhoz szükséges gyermekszámot, a családpolitika arra vonatkozó lehetőségei és eszközei, hogy érdemben és akár hosszabb távon is változtatni tudjon a jelenleg kialakult demográfia helyzeten, ugyancsak beszűkülnek.

Az ideálisnak tartott gyermekszám tehát azt mutatja, hogy miként vélekednek az emberek arról, hogy egy általános család belső életére nézve mekkora a „helyesnek”, „jónak” tartott gyermekszám. A magyarországi gyakorlat szerint általában a következő kérdésre adott válasszal mérjük: „Általánosságban hány gyermek ideális egy családban?”


Az adott év teljes termékenységi arányszámának és a 18–50 évesek szerint ideális gyermekszám átlagának az alakulása Magyarországon

Forrás: S. Molnár E. (2009): A gyermekszám-preferenciák alakulása Magyarországon az elmúlt évtizedekben. Demográfia, 52(4): 283–312.

Magyarországon 1974-ben a 18–50 éves lakosság szerint átlagosan 2,76 volt az ideálisnak tartott gyerekszám; ez 2009-re 1,96-ra csökkent. A csökkenés mértéke követi a termékenység tényleges csökkenését, de az ideálisnak tartott gyermekszám folyamatosan és jelentősen meghaladja a teljes termékenységi arányszámot.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

ideiglenes (belföldi) vándorlás

Bővebben lásd a belföldi vándorlás szócikkben.

ideiglenes visszavándorlás

Bővebben lásd a belföldi vándorlás szócikkben.

incidencia

Vissza a kereséshez.

Incidenciának az új esetek (megbetegedések) előfordulását nevezzük egy meghatározott időtartamban, de sokszor valójában incidencia-hányadost értünk alatta. Az incidencia-hányados azt fejezi ki, hogy a vizsgált populációból egy adott időszakban hányan voltak az újonnan megbetegedettek egy meghatározott populációs arányban kifejezve. Az arányosítási tényezőt minden esetben feltüntetik, és a leggyakrabban 100 000 főre vetítik, de találkozhatunk százalékos vagy egyéb arányosítással is.

Számítási példa:


Magyarországon 2013-ban a HIV-incidencia 2,4 volt százezer lakosra vetítve. Ezzel szemben például a daganatos betegségek incidenciája százezer lakosra vetítve csaknem elérte az ezret.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

indirekt standardizálás

Bővebben lásd a standardizált halálozási arányszám szócikkben.

intézeti háztartás

Bővebben lásd a nem családháztartás szócikkben.

kivándorlás

Vissza a kereséshez.

Kivándorló külföldi állampolgár az a személy, aki a visszatérés szándéka nélkül elhagyja az országot, vagy nem újítja meg lejárt tartózkodási, letelepedési, bevándorlási kérelmét.

Kivándorló magyar állampolgároknak azok a személyek számítanak, akik külföldi letelepedés szándékával, a visszatérést nem tervezve (véglegesen), vagy a visszatérést tervezve, de tartósan (ideiglenesen) hagyják el Magyarországot, és ezt be is jelentik. 2013 márciusában az ideiglenes távozás bejelentési kötelezettsége megszűnt.

A kivándorlók számának becslése megbízható, hivatalos kivándorlásra vonatkozó statisztikai adatok hiányában nehézségekbe ütközik. A magyarországi becslések egy része kérdőíves adatfelvételekre épít, másik része a tükörstatisztikák (lásd külön szócikkben) segítségével vizsgálja a külföldön tartózkodó, egy-egy évben külföldre távozó magyarok számát, annak változását.

A kivándorlók számának és a teljes népesség számának ismeretében kiszámolható a nyers kivándorlási arányszám, amely általában ezer lakosra vetítve adja meg kivándorlás mértékét. A számítás menete megegyezik a nyers bevándorlási arányszám (lásd korábban) számításával.


Hivatalos statisztikák alapján az adott évben kivándorló magyar és külföldi állampolgárok száma, Magyarország, 1995-2013


2013-ban hivatalosan 21 580 magyar állampolgár vándorolt ki Magyarországról, ez a 2010-es érték mintegy háromszorosa.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.
Adatok letöltése Excel-dokumentumként.

kivándorló külföldi állampolgár

Bővebben lásd a kivándorlás szócikkben.

kivándorló magyar állampolgár

Bővebben lásd a kivándorlás szócikkben.

kívánt gyerekszám

Bővebben lásd a gyermekvállalási tervek szócikkben.

kohorsztermékenység

Vissza a kereséshez.

A termékenység keresztmetszeti mutatóit kohorszokra, vagyis születési évjáratokra is ki lehet számítani. Ebben az esetben a mutatók értéke az adott születési évjáratba tartozó nők ténylegesen szült gyermekeinek átlagos számát, valamint az életük folyamán ténylegesen szült leánygyermekeik átlagos számát illetve a további termékenység mutató egyes kohorszra vonatkozó számát jelenti. A leggyakrabban használt kohorsztermékenységi mutató egyszerűen az egyes kohorszok kumulált termékenységét mutatja, vagyis azt, hogy az adott születési évjáratba tartozó nőknek a megadott életkorukig átlagosan hány élveszületett gyermekük volt.

Azon kohorszok esetén, amelyek már elérték termékeny életszakaszuk végét, a 49 éves korig számolt kumulált termékenység megegyezik a befejezett termékenységgel. A befejezett termékenység vagy végső gyermekszám a demográfia egyik legfontosabb mutatószáma, amely összefoglalóan mutatja be egy adott generáció tényleges termékenységét. Nagy hátránya, hogy mivel csupán a nők termékeny időszakának végeztével állapítható meg, elsősorban utólagos leírásokra alkalmas. Mivel ma Magyarországon a negyvenes életéveik második felében már igen kevés nőnek születik gyermeke, gyakorlatilag már a 45. életév után befejezett termékenységről beszélhetünk.

Néhány születési kohorsz adott életkorig kumulált termékenysége Magyarországon

Magyarországon már az 1950-es években született kohorszok befejezett termékenysége sem érte el a 2 gyermek/nő értéket, de megközelítette azt. A termékeny életszakaszuk jelentős részét már a rendszerváltás után leélt kohorszok befejezett termékenysége még nem számolható ki, de a kohorsztermékenységi adatok arra utalnak, hogy befejezett termékenységük jelentős mértékben elmarad majd a 2 gyermek/nő értéktől.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.
Adatok letöltése Excel-dokumentumként.

korfa

Vissza a kereséshez.

A korösszetétel grafikus ábrázolásának kifejező és nagyon elterjedt formája az úgynevezett korfa. Nevét alakjáról kapta. A korfa a népesség nemenkénti koreloszlását ábrázoló szalagdiagram. A grafikon bal oldalán a férfiak, jobb oldalán a nők számának (vagy százalékos eloszlásának) megfelelő hosszúságú vízszintes sávok mutatják az adott életkorú népesség számát (vagy százalékos eloszlását), általában korévenként. A korfán alul helyezkednek el a legfiatalabb, majd felfelé haladva az egyre idősebb korosztályok.

A részletes korfa az elmúlt évtizedekre jellemző termékenységi, halandósági és vándorlási folyamatok együttes lenyomatának is tekinthető. Aszerint, hogy az adott korfa mögött milyen népesedési folyamatok húzódnak meg, a korfa három alaptípusát különböztethetjük meg: 1. piramis alakú korfa, a növekedő népességek sajátossága, jellemzően a fejlődő országok tartoznak ide; 2. harang alakú korfa, a stagnáló (öregedő) népesség sajátossága, amelyet az idősebb emberek számának viszonylagos emelkedése jellemez; 3. urna vagy hagyma alakú korfa, a fogyó (csökkenő), alacsony gyermekszámú népesség jellemzője.

Magyarország népessége korösszetételének változása, 1910–2060


Az ábrán Magyarország népessége korösszetételének változásait tanulmányozhatjuk az 1910., 1960., 2011. év és a 2060. évre vonatkozó népesség-előreszámítás adatai alapján.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.
Adatok letöltése Excel dokumentumként.

korlátozottság-mentes várható élettartam

Bővebben lásd az egészségesen várható élettartam szócikkben.

korösszetétel

Vissza a kereséshez.

Az emberi életkorokat leggyakrabban biológiai alapon osztják fel: gyermek-, felnőtt- és időskorra. Fontos, hogy az egyes szervezetek által használt különféle korcsoportok nem egységesek, ami nem meglepő, hiszen egyes korok és társadalmak közvélekedése nagy különbséggel ítéli meg, hogy meddig tart a gyermekkor, vagy például ki számít már idősnek.

Az ENSZ legtöbbször használt csoportosítása szerint a gyermekkor a serdülés koráig tart, a statisztikákban a 0–14 éves korúak tartoznak ide. A gyermekkort a felnőttkor követi 15–59 éves korig, majd az öregkor (60 évesek és idősebb korúak). A felnőttkort két további csoportra szoktuk bontani: 15–39 évig a fiatalabb felnőtt korúak és 40–59 évig az idősebb felnőtt korúak csoportjára. A népességnek ez a négy nagy korcsoportja (0–14, 15–39, 40–59, 60–X korúak) az életkor csoportosításában alapvető jelentőségű. Ezzel szemben az Európai Unió és az Európa Tanács általában a 65 éves kornál húzza meg az időskor alsó határát, hiszen a legfejlettebb országokban a hivatalos nyugdíjkorhatár jelenleg 65 év körül van. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az idősödést 50 éves kortól számolja, és az időskor több szakaszra bontását ajánlja: 50–59 év az áthajlás kora; 60–74 év az idősödés kora; 75–89 év az időskor; 90–100 év az aggkor; 100 év felett a matuzsálemkor.

A demográfusok nagyon gyakran használják számításaikban a szülőképes kor fogalmat, amely a 15–49 éves nőket jelenti.

A Föld lakosságának és az egyes kontinensek lakóinak korösszetétele főbb korcsoportok szerint, 2015

Forrás: UN Population Division. World Population Prospects: The 2012 Revision.

Míg jelenleg a világ lakosságának kevesebb mint nyolcada tartozik a 60 éves vagy idősebb korcsoportba, Európán belül csaknem minden negyedik polgár elmúlt már hatvan éves.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.
Adatok letöltése Excel-dokumentumként.

korösszetétel mérőszámai

Vissza a kereséshez.

A korösszetétel egy mutatószámmal történő kifejezésére a statisztikai középértékek közül az átlag és a medián alkalmasak.

A népesség átlagéletkora a vizsgált népesség adott időpontban élő tagjai életkorának súlyozott számtani átlaga. Magyarországon a KSH általában ezt a mérőszámot használja.

A népesség medián életkora ezzel szemben a vizsgált népesség azon tagjának életkora, akinél idősebbek és fiatalabbak egyenlő számban fordulnak elő az adott csoportban. Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat inkább a medián életkort használja publikációiban. Az átlagos és a medián életkor adatai, bár értékeik nem térnek el egymástól jelentősen, „vegyesen” értelemszerűen nem használhatók.

Magyarországon 1910-ben a népesség átlagéletkora 27,2 év, 1960-ban 33,6 év, 2013-ban pedig 39,5 év volt. Ugyanezek az értékek a medián életkorok esetén: 1910: 27,3 év, 1960-ban 34,8 év, 2013-ban pedig 41,1 év.

korspecifikus halálozási arányszám

Vissza a kereséshez.

A korspecifikus halálozási arányszám a korcsoportok szerinti halálozások ezer megfelelő korú népességre jutó száma, évközepi népességre számítva. A korspecifikus halálozási ráta a különböző korúak halálozási arányainak összehasonlítására alkalmas mutató. Mivel a halálozás nemenként különbözik, a korspecifikus halálozási arányszámokat a férfiakra és a nőkre általában külön-külön készítik el és publikálják.

Számítási példa:


Magyarországon 2013-ban a 40–59 éves férfiak korspecifikus halálozási arányszáma ezer főre vetítve 9,1 volt.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

korspecifikus termékenységi arányszám

Vissza a kereséshez.

A termékenység kiszámítható bizonyos korú nőkre is annak érdekében, hogy a gyermekvállalási magatartás életkor szerinti változását leírjuk vagy időben összehasonlítsuk. A fogalmat ezrelékben szokás megadni. A viszonyítási alap ilyenkor az anya életkorával azonos korú vagy korcsoportú népesség évközepi száma.

Számítási példa:

Magyarországon 2013-ban a 20–24 évesek korspecifikus termékenységi arányszáma 41,9 ezrelék volt, vagyis ezer 20–24 éves nőre majdnem 42 élveszületés jutott. A 30–34 évesek körében ugyanez az érték 80,1 ezrelék volt, tehát csaknem a duplája.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

közjegyző előtt regisztrált élettársi kapcsolat

Bővebben lásd az élettársi kapcsolat szócikkben.

külföldön született népesség

Vissza a kereséshez.

A bevándorlók és kivándorlók vizsgálatakor fontos elkülöníteni, hogy az állampolgárság vagy a születési ország alapján vizsgáljuk-e számukat, jellemzőiket. Az esetek többségében az állampolgárság és a születési ország ugyanazt a származási országot jelöli, de gyakran találkozhatunk ettől eltérő esetekkel is.

Az országban tartózkodó bevándorlók vizsgálatakor gyakran használt módszer a külföldön született népesség számának és arányának meghatározása. A külföldön születettek körében lehetnek magyar és nem magyar állampolgárok is. A külföldön születettek számát az adott ország népességszámához viszonyítva megkaphatjuk a külföldön született népesség arányát.

Számítási példa:

A legutóbbi, 2011-es népszámlálás alapján Magyarország lakosságának 3,9 százaléka volt külföldön született személy. A 2001-es népszámláláskor ez az érték 2,7 százalék volt, tehát a két népszámlálás között eltelt tíz évben növekedett a külföldön született népesség aránya.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

második demográfiai átmenet

Vissza a kereséshez.

Az 1960-as–1970-es évektől kezdve a fejlett országok döntő többségében a termékenységi ráta nem éri el a népesség egyszerű újratermelését biztosító 2,1 gyermek/nő értéket. A második demográfiai átmenet elmélete szerint ez egy minőségileg új korszakot jelent Európa és a világ népesedéstörténetében. Az átfogó változás két fő eleme a termékenységi magatartás megváltozása, illetve a családi és házassági-élettársi kapcsolatok átalakulása. További sajátosság, hogy a népességszámot meghatározó másik két változóból a halandóság szerepe viszonylag jelentéktelen marad. (Egyes országokban felértékelődik a nemzetközi vándorlás szerepe, de ez nem általános jellemzője a második demográfiai átmenetnek.) A házasodási ráták lecsökkennek, a válási arányszámok megemelkednek. Mind gyakoribbá válnak az egyszülős családok. A házasságon kívüli együttélések aránya megemelkedik, illetve ez a típus alternatív „családi” formává válik. Új együttélési formák jelennek meg. A termékenységi és halandósági változások következtében az érintett népességek gyors öregedésnek indulnak, és több esetben a népességszám tartós csökkenése is megfigyelhető.

A második demográfiai átmenet magyarázata szerint a családdal, a párkapcsolatokkal és a termékenységgel kapcsolatos viselkedés átalakulása mögött alapvetően értékrendbeli változások állnak. A változások lényege, hogy a helyi és a vallási közösségek által közvetített hagyományos értékrend meggyengült, és helyét az önmegvalósítás, az önkiteljesítés értékei vették át. A hangsúly a családról az egyénre helyeződött. Felértékelődött a kapcsolatok minősége, megnőttek a partnerrel szembeni elvárások, ezért bomlékonyabbá is váltak a párkapcsolatok. Az értékváltozások következtében az egyének a kisebb elköteleződéssel járó együttélési formákat részesítik előnyben: a házassággal szemben az élettársi vagy a látogató kapcsolatot preferálják, és halasztják a gyermekvállalást.

Ugyanakkor a fontos tudnunk, hogy a második demográfiai átmenet elmélete elég erőteljesen vitatott, és komoly kétségek merülnek fel azt illetően, hogy ez az elméleti keret mennyire általánosítható. (Például a volt szocialista országok demográfiai folyamatai mennyire illeszthetők be a második demográfiai átmenet elméletébe.)

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

menedékkérő

Részletesen lásd a menekült szócikkben.

menekült

Vissza a kereséshez.

A menedékkérők, menekültek és bevándorlók külön csoportok, fogalmak, amelyeket nem (lenne) szabad összekeverni. A köznyelvben menekültnek azt a külföldi állampolgárt vagy hontalan személyt nevezik, aki vallási, faji, politikai okokból vagy valamely nemzetiséghez, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása miatti üldöztetése – vagy az üldöztetéstől való megalapozott félelme – miatt hagyta el állampolgárság szerinti országát vagy korábbi lakóhelyét.

Az egy adott országba érkező menekülők, ha a hivatalok látókörébe kerülnek és kérelmezik a menekült státuszt, menedékkérővé válnak.

A menedékkérők egy részének (az utóbbi években igen ritkán) elismerik menekült státuszát. Amennyiben a menedékkérő nem kapja meg a menekült státuszt, de a kérelme nem kerül teljes elutasításra, oltalmazott státuszt, vagy befogadott státuszt kaphat. Míg a menekült és az oltalmazott státusz a magyar állampolgárokéval közel megegyező jogokat biztosít, a befogadott státusz csupán a tartózkodást engedélyezi, egyéb jogokkal nem jár.

Kivételes esetben, mikor bevándorlók nagy csoportja kénytelen elhagyni hazáját – fegyveres konfliktus, polgárháború, etnikai összecsapás vagy az emberi jogok durva megsértése miatt –, az országban tömegesen megjelenő menekültek csoportjai menedékes státust kaphatnak, melynek időtartamát a mindenkori országgyűlés határozza meg.

Azok a menekülők, akik nem kerülnek a hivatalok látókörébe, de tartósan, letelepedési szándékkal tartózkodnak Magyarországon, az illegális bevándorlók bővebb csoportjába tartoznak.

A menekültügyi statisztika alapadatai


Számos országból érkeznek menekültek Magyarországra, de sok esetben folyamodnak menekült státuszért magyar állampolgárok is külföldön. 2011-ben és 2012-ben több Magyarországról menekülő személy kért menedéket külföldön, mint fordítva, 2013-óta viszont nagyon megnőtt a magyarországi menedékkérők száma. A külföldön menedéket kérő magyar polgárok egyik fontos célországa Kanada (2011-ben 4450 magyarországi menedékkérő). A menekült státuszt csak kisebb részük kapta meg.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

menekült státusz

Bővebben lásd a menekült szócikkben.

migráció

Bővebben lásd a NEMZETKÖZI VÁNDORLÁS szócikkben.

migrációs potenciál

Vissza a kereséshez.

A migrációs potenciál a vándorlási hajlandóságot jelenti. A vándorlási hajlandóságot a külföldi és belföldi vándorlásra vonatkozóan is vizsgálják. A migrációs potenciál mérése kérdőíves adatfelvételekkel történik, melynek során a külföldre történő vándorlási hajlandóságot több kérdéssel mérik. A kérdéssor kitér a lehetséges vándorlás hosszára (rövid vagy hosszú távú külföldi tartózkodás, kivándorlás), valamint a célországra is. Bizonyos esetekben arról is gyűjtenek adatokat a demográfusok, komolynak tekinthető-e a vándorlási hajlandóság, illetve, hogy tett-e már lépéseket tervei megvalósítása érdekében a válaszadó.

A migrációs potenciál közlésekor gyakran külön-külön elemzik a rövid és a hosszú távú munkavállalást és kivándorlást tervezők arányát. Magára a migrációs potenciálra vonatkozó adatok a migráció bármely típusára hajlandók összesített arányát jelentik a teljes népességen vagy adott népességcsoporton belül.

Magyarországon általában a migrációs potenciál mértékét az ilyen adatokat leggyakrabban közlő TÁRKI által kialakított kérdéssorral szokták mérni.

Mérési példa:

Migrációs potenciál (a TÁRKI kérdéssora)

A teljes migrációs potenciál mértéke a rendszerváltást követően 2012-ben volt a csúcson, akkor a magyarok 19 százaléka tervezte, hogy rövidebb vagy hosszabb időre külföldre menne dolgozni vagy külföldön élne. A migráció három típusa közül a hosszú és rövid távú munkavállalás a legnépszerűbb, azok aránya, akik külföldre költözést terveztek volna az eltelt 25 évben alacsony (legfeljebb 7 százalék) volt. A legnépszerűbb célországok minden esetben: Németország, Ausztria és Nagy-Britannia.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

modern fogamzágátlási módszerek

Bővebben lásd a fogamzásgátlási módszereket alkalmazó nők aránya szócikkben.

MORBIDITÁS

A morbiditás fogalmát használjuk bármely egészségügyi problémát jelentő megbetegedésnek, sebesülésnek, fogyatékosságnak egy adott populációban megfigyelhető gyakoriságára vonatkozó statisztikák esetén. A morbiditási statisztikáknak kiemelt jelentősége van a népegészségügyi folyamatok ellenőrzése, a szükséges beavatkozási pontok kiválasztása és a megbetegedések lehetséges okainak meghatározása szempontjából.

Kapcsolódó fogalmak:

fogyatékosság
incidencia
önértékelésen alapuló egészségi állapot
prevalencia
tartós fogyatékosság

MORTALITÁS

Egy adott populációban megfigyelhető halálozások gyakoriságára vonatkozó statisztika. A különböző társadalmi csoportokra számított halálozási mutatók szoros kapcsolatban állnak az adott népesség fejlettségével, életszínvonalával és egyenlőtlenségi viszonyaival. A haláloki osztályozás a morbiditási mutatószámok számításánál is alkalmazott kódrendszer alapján történik.

Kapcsolódó fogalmak:

Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO)
csecsemőhalandóság
csecsemőhalálozási arányszám
direkt standardizálás
halálokok
halálozás külsődleges okai
indirekt standardizálás
korlátozottság-mentes várható élettartam
korspecifikus halálozási arányszám
nyers halálozási arányszám
okspecifikus halálozási arányszám
standardizált halálozási arányszám
standardizált halálozási hányados (SHH)
születéskor várható átlagos élettartam

mozaikcsalád

Bővebben lásd a család szócikkben.

nem családháztartás

Vissza a kereséshez.

A nem családháztartás olyan háztartás, amelyben nem él család. A nem családháztartás lehet a) egyszemélyes háztartás, amikor a háztartás egyetlen személyből áll; b) egyéb összetételű háztartás, amelyben csak családot (lásd a Család szócikket) nem alkotó személyek élnek együtt. Ez utóbbi lehet: együtt élő, de családot nem alkotó rokon személyek (például testvérek, az egyik nagyszülő bármilyen családi állapotú unokájával, csak házas és/vagy volt házas gyermekével együtt élő anya vagy apa); nem rokon személyek (például barátok) háztartása; családot nem alkotó rokon személyekből és a velük elé nem rokon személyekből álló háztartás (például két testvér a barátaikkal).

A nem családháztartások speciális típusa az intézeti (vagy másképp intézményi) háztartás. Az intézeti háztartás azoknak a személyeknek a csoportja, akik intézetben (például kollégium, idősek otthona, börtön) élnek, és ott közösségi elhelyezést, vagy elhelyezési ellátást kapnak.

A háztartás- és családösszetétel-vizsgálatoknál gyakran használt mutatószám az egyszemélyes háztartások aránya az összes háztartáson belül, amelynek változása jól mutatja a családszerkezetben bekövetkezett változásokat is.

Számítási példa:

Egyszemélyes háztartások aránya

2011-ben, a legutóbbi népszámláláskor Magyarországon a háztartások 32,1 százaléka egyszemélyes háztartás volt. Ez az arány az Európai Unió országaiban átlagosnak számít. Az Unió tagországai közül 2011-ben Finnországban volt a legmagasabb az egyszemélyes háztartások aránya (41 százalék), a legalacsonyabb pedig a déli országokban, és néhány volt szocialista országban.


Egyszemélyes háztartások aránya az EU tagállamokban, 2011

Forrás: Eurostat, népszámlálási adatbázis.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.
Adatok letöltése Excel-dokumentumként.

NEM ÉS KOR SZERINTI ÖSSZETÉTEL

A népesség összetétele tanulmányozásának, s általában a népesség vagy népesedés bármely kérdése demográfiai elemzésének a nem és az életkor egyaránt elengedhetetlen szempontja. A kor és nem szerinti eloszlás a demográfiai vizsgálatok egyik legfontosabb mutatója, alapadatokat szolgáltat a különböző arányszámok kiszámításához.

Kapcsolódó fogalmak

függőségi ráta
korfa
korösszetétel
korösszetétel mérőszámai
nemek szerinti megoszlás
nemi arány
öregedési index
szülőképes kor
társadalmi öregedés

nemek szerinti megoszlás

Vissza a kereséshez.

A férfiak és nők össznépességhez viszonyított aránya. A népesség nemek szerinti összetételét leggyakrabban százalékban megadott viszonyszámokkal szoktuk kifejezni.

A népesség nemek szerinti megoszlását egy mutatószámba összefoglalva, összehasonlítási viszonyszámként is szokásos megadni. Ezt hívjuk a nemi aránynak. A nemzetközi gyakorlatban a férfiak számának a nők számához viszonyított mutatója, az úgynevezett maszkulin arány használatos, amelyet ezrelékben fejezünk ki (ezer nőre jutó férfiak száma). A magyar népszámlálási és népmozgalmi gyakorlatban viszont a feminin arányt használjuk, ami az ezer férfira jutó nők számát jelenti. A nemi arány értéke 1000 körül mozog. Maszkulin aránnyal számolva, ha a mutató értéke ennél magasabb, akkor férfitöbbletről, ha pedig alacsonyabb, nőtöbbletről beszélünk.

Számítási példák:

Férfiak aránya, nemi arány

Magyarországon 2011-ben, a legutóbbi népszámlálás időpontjában a férfiak teljes népességen belüli aránya 47,5 százalék volt. 2011-ben az ezer nőre jutó férfiak száma 904,1, az ezer férfira jutó nők száma pedig 1106 volt. A 2011. évi népszámlálás adatai szerint a nemek aránya a 43. életévben egyenlítődik ki, az ennél magasabb életkorú lakosság körében már „nőtöbblet” van.

Szócikk letöltése pdf-dokumentumként

nemi arány

Bővebben lásd a nemek szerinti megoszlás szócikkben.

nemzetiség

Vissza a kereséshez.

Magyarországon törvény rendelkezik a nemzetiségek jogairól (2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól). E törvény értelmében jelenleg nemzetiség minden olyan – Magyarország területén legalább egy évszázada honos – népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, a lakosság többi részétől saját nyelve, kultúrája és hagyományai különböztetik meg. A nemzetiségek jogairól szóló törvény értelmében nemzetiségnek minősül a hazánkban élő bolgár, görög, horvát, lengyel, német, örmény, roma, román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén és ukrán népesség.

A magyar népszámlálások a nemzetiségi hovatartozás szempontjából minden összeírt személyt, anyanyelvre való tekintet nélkül, olyan nemzetiségűnek vesznek számba, amelyhez tartozónak vallja magát. A 2011-es népszámlálás során két külön, egymást követő kérdésben kérdeztek rá a nemzetiségre, és a második kérdésre adott választ is beszámolták a nemzetiségi létszámba. Más országok népszámlálási gyakorlatára ez nem jellemző.

A nemzetiségi kérdésre a népesség 14,7 százaléka nem kívánt válaszolni 2011-ben. Így egy adott kisebbséghez tartozók arányát úgy számoljuk ki, hogy az önbevalláson alapuló nemzeti kisebbséghez tartozók számát a nemzetiségi kérdésre önként válaszolók számához viszonyítjuk.

Számítási példa:

A 2011. évi népszámlálási adatok szerint Magyarországon a német nemzetiségűek aránya 1,56 százalék volt.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

nemzetiséghez tartozó

Vissza a kereséshez.

A nemzetiséghez tartozó meghatározás hungarikum, a magyar népszámlálási gyakorlat fogalma. A 2011. évi népszámláláskor összesen négy nemzetiségi kérdésre kellett (önkéntesen) válaszolnia a lakosságnak. (Lásd a 2011. évi népszámlálási kérdőívet.) A KSH a négy, nemzeti hovatartozásra vonatkozó kérdés válaszainak együttes vizsgálatából állapította meg a válaszadó nemzetiséghez tartozását. A magyar népszámlálási gyakorlat adott nemzetiséghez tartozónak tekinti azt a személyt, aki a 2011-es népszámlálásnál feltett négy nemzetiségi kérdésből legalább egyre az adott nemzetiséget jelölte meg. Ez a módszer biztosítja, hogy egy személyt egy nemzetiséghez csak egyszer számoljanak el. Mivel azonban mindenkinek lehetősége volt több nemzetiséget is megjelölni, egy személy annyiszor szerepel a nemzetiséghez tartozók között, ahány nemzetiséget bármelyik kérdésnél megjelölt.

Ahhoz hasonlóan, ahogy a nemzetiségi kérdésnél számoltunk, az egy adott nemzetiséghez tartozók arányát most is úgy számoljuk ki, hogy a négy kérdésre válaszolók számához viszonyítjuk a nemzetiséghez tartozók számát.

Mérési példa:

A 2011-es népszámlálás "Nemzetiség, nyelvi kötődés, vallás" című kérdőívrészlete

Számítási példa:


A népszámlálási adatok szerint 2011-ben Magyarországon a lengyel nemzetiséghez tartozók aránya 0,08 százalék volt.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

nemzetközi ingázás

Vissza a kereséshez.

Nemzetközi ingázónak tekinthetjük azokat a személyeket, akiknek állandó lakóhelye és munkahelye (esetleg oktatási helye) más országhoz tartozó településen van, és az országhatárt naponta vagy ennél ritkábban átlépve utaznak a két település között. Az utóbbi esetben huzamos külföldi tartózkodással járó ingázásról beszélünk, az ingázó személy a lakóhelyétől eltérő településen lakik bérelt lakásban vagy házban, egyedül vagy többedmagával, és csak időközönként jár haza (akár hetente vagy ennél ritkábban). A magyar statisztika viszonylag kevés információval rendelkezik az ingázásról, így a nemzetközi ingázásról is. Fontos adatforrásnak számít a népszámlálás, melynek során a dolgozó személyeknél a lakóhely és a munkahely településének azonosságát vagy eltérését is felmérik. A népszámlálás azt a személyt tekinti ingázónak, akinek a lakóhelye Magyarországon, munkahelye pedig az országhatáron túl helyezkedik el, a tanulási célú ingázókat nem veszik figyelembe.

A 2011-es népszámlálás adatai alapján a magyar foglalkoztatottak 0,7 százaléka ingázott naponta külföldre, de az ingázók területi eloszlása egyenetlen volt. A nemzetközi ingázók 83 százaléka Ausztriában dolgozik, néhány – elsősorban az osztrák határ közelében fekvő – településen az ott élő foglalkoztatottak több mint 10 százaléka ingázik külföldre. Ezzel ellentétben elenyésző a déli vagy ukrán határon át ingázók száma, és kismértékű a Románia és Szlovákia felé irányuló ingázás is.

Forrás: dr. Kiss J. P. – dr. Szalkai G. (2014): A foglalkoztatás területi koncentrációjának változásai Magyarországon a népszámlálás ingázási adatai alapján, 1990–2011. Területi Statisztika, 54(5): 415–447.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

NEMZETKÖZI VÁNDORLÁS

A migráció a termékenység és a halálozás mellett a népességváltozások harmadik fő tényezője. A nemzetközi vándorlás országhatárokon átívelő népességmozgást, lakóhely-változtatást jelent. A nemzetközi vándorlás lehet ideiglenes, állandó jellegű (legalább egy évig tartó) vagy végleges is. Az ideiglenes vándorlás esetében beszélhetünk ingázásról, rövidebb távú külföldi tartózkodásról (például munkavállalás vagy tanulás céljából), a tartósabb vándorlás tipikus formája a hosszabb távú külföldi munkavállalás, de a külföldön tartózkodás oka lehet családi vagy egyéb ok is. A véglegesnek minősülő nemzetközi vándorlás esetében beszélhetünk a visszatérés szándéka nélküli kivándorlásról.

Kapcsolódó fogalmak

befogadott státusz
bevándorlás
bevándorló külföldi állampolgár
bevándorló magyar állampolgár
egyszerűsített honosítási eljárás
honosítás
kivándorlás
kivándorló külföldi állampolgár
kivándorló magyar állampolgár
külföldön született népesség
menedékkérő
menekült
menekült státusz
migrációs potenciál
nemzetközi ingázás
nemzetközi vándorlás mutatószámai
nettó migrációs arányszám
nyers bevándorlási arányszám
nyers kivándorlási arányszám
oltalmazott státusz
tükörstatisztika
vándorlási egyenleg
visszahonosítás

nemzetközi vándorlás mutatószámai

Vissza a kereséshez.

Egy adott ország vándorlási egyenlegét az adott évben be- és kivándorlók számának különbsége adja. Ennek alapján egy ország lehet kibocsátó vagy befogadó. Az előbbi esetben több kivándorló hagyta el az országot, mint ahány bevándorló érkezett, az utóbbiban a bevándorlás múlta felül a kivándorlás mértékét. A vándorlási egyenleg értékét az évközepi népességszámra vetítve számítható a nettó migrációs arányszám, amit ezer lakosra vonatkozóan szokás megadni. Az értékek a vizsgálati témától függően megadhatók a teljes ki- és bevándorlásra, de a csak magyar, illetve a csak külföldi állampolgárokra vonatkozóan is.

A nemzetközi migrációra vonatkozó nettó és teljes migrációs rátáéval megegyező módszerrel számolhatóak a belföldi vándorlás (lásd külön fejezetben) vizsgálatakor ezen mutatószámok a területi egység és a vonatkozó népesség változtatásával (megyei, járási, települési stb. szinten vizsgálva).

Számítási példa:

Nettó migrációs arányszám, külföldi állampolgárok

2013-ban Magyarországon a hivatalos magyarországi adatok alapján számolt külföldi állampolgárokra vonatkozó nettó migrációs arányszám – a korábbi évekhez hasonlóan – pozitív értékű volt, tehát több külföldi állampolgár érkezett az országba, mint ahányan elhagyták az országot.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

nemzetközi vándorlási egyenleg

Bővebben lásd a nemzetközi vándorlás mérőszámai szócikkben.

népesség átlagéletkora

Bővebben lásd a korösszetétel mérőszámai szócikkben.

népesség egyszerű reprodukciójához szükséges termékenység

Bővebben lásd a reprodukciós együttható szócikkben.

népesség medián életkora

Bővebben lásd a korösszetétel mérőszámai szócikkben.

népesség-előreszámítás

Vissza a kereséshez.

A népesedés elemzése nemcsak az elmúlt folyamatok következményeit és a jelen helyzetet tárja fel, hanem magában foglalja azt a tudományos követelményt is, amely a jövő megismerését tűzi ki célul. E követelmény kielégítését a demográfiai előreszámítás tárgyköre szolgálja, amely a népesség helyzetéből, a népesedési folyamatokból levonható következtetések alapján a jövő népességének és népesedésének perspektíváit, várható alakulását kívánja meghatározni.

Az előreszámítások jelenleg az ENSZ által ajánlott alkotóelem-módszerrel készülnek Magyarországon, amely pontosan modellezi a népesség utánpótlási folyamatát. Az alkotóelem-módszer a számítások alapjául a népesség alkotóelemeit képező, nem és életkor szerinti csoportokból indul ki. Az előreszámítások a jövőre vonatkozó különböző termékenységi, halandósági és vándorlási feltételezésekre (hipotézisekre) épülnek. A hipotézisek az évről évre várható átlagos gyermekszámra, a várható élettartamra, a vándorlási egyenleg alakulására vonatkozó alacsony, közepes és magas értékek. A tényleges folyamatok alapján a népesség-előreszámításokat néhány évente aktualizálják, az egyes népszámlálások után pedig teljesen új előreszámítások készülnek.

A 2015. évi népesség-előreszámítási eredmények az egyes forgatókönyvek szerint


Forrás
: Földházi E. (2015): A népesség szerkezete és jövője. In Monostori J. – Őri P. – Spéder Zs. (szerk.): Demográfiai portré 2015. Jelentés a magyar népesség helyzetéről. KSH NKI, Budapest: 213 – 226.

A KSH Népességtudományi Kutatóintézet 2015. évi országos népesség-előreszámításának alapváltozata reálisan elképzelhető jövőként a népességszám lassú csökkenését vetíti előre, kissé emelkedő termékenység, emelkedő várható élettartam és pozitív vándorlási egyenleg együtthatása eredményeként. Ez a forgatókönyv 2060-ra mintegy 7,9 milliós lakossággal számol.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.
Adatok letöltése Excel-dokumentumként.

NÉPESSÉGVÁLTOZÁS

A népesség a népesedési folyamatok következtében sohasem változatlan: területi elhelyezkedése folyton módosul, összetétele változik, sőt a születések és halálozások révén állandóan megújul. A népesedés folyamatai ugyanakkor sokoldalúan differenciáltak, s így a népességi változások visszahatnak a népesedés folyamataira. A demográfia tárgykörében ezért központi helyet foglal el a népesedési folyamatok együttes vizsgálatának kérdése.

Kapcsolódó fogalmak

alkotóelem-módszer
természetes szaporodás
tényleges szaporodás
első demográfiai átmenet
második demográfiai átmenet
népesség-előreszámítás

nettó belső vándorlási arányszám

Bővebben lásd a belső vándorlási arányszámok, egyenleg szócikkben.

nettó migrációs arányszám

Bővebben lásd a nemzetközi vándorlás mérőszámai szócikkben.

nők átlagos életkora első gyermek születésekor

Bővebben lásd az átlagos életkor gyermekvállaláskor szócikkben.

nők átlagos életkora szüléskor

Bővebben lásd az átlagos életkor gyermekvállaláskor szócikkben.

nők első teljes házasságkötési arányszáma

Vissza a kereséshez.

A házasságkötési kedv jellemzésére legtöbbször használt mutató a nők első teljes házasságkötési arányszáma. Ez azt mutatja, hogy az adott évben házasodási korba lépő nők (Magyarországon, mivel jelenleg a 16. életév betöltésekor lehet házasságot kötni, ez a 15 éveseket jelenti) mekkora hányada kötne házasságot 49 éves koráig abban az esetben, ha a jövőben ez a generáció ugyanolyan gyakorisággal házasodna az egyes életkorokban, mint azt a vizsgált naptári évben tették a megfelelő életkorúak.

A mutató logikájában és kiszámítási módjában a teljes termékenységi arányszámhoz (lásd a termékenység fejezetben külön szócikkben) hasonló, külön számítási példát ezért itt nem is mutatunk be. Először ki kell számolni a korspecifikus első házasságkötési rátákat, majd összegezni kell őket. Lényeges, hogy a korspecifikus házasságkötési ráták számításakor az összes adott korú nő számát vesszük figyelembe, nemcsak a nem házasokat, a házasságok esetén pedig csak azon házasságokat számoljuk, ahol a nő első házasságáról van szó (tehát a házasulandó nő családi állapota hajadon). A mutató értelemszerűen férfiakra is kiszámítható (férfiak első teljes házasságkötési arányszáma), ebben az esetben az 59 éves korig történő házasságkötés valószínűségét becsüljük.

A mutató kapcsán sokszor felvetett kritika, hogy igen komolyan torzítja a kapott értéket, ha a vizsgált időszakban a házasságkötés átlagos életkora kitolódik (mint ma Magyarországon), vagy éppen előrébb kerül az életútban. Kitolódás esetén a mutató alul-, előrehozás esetén felülbecsli a házasságkötés valószínűséget. Utóbbira extrém, de nem ritka példa, amikor a mutató egy feletti értéket vesz fel, vagyis 100 százalék fölé becsli annak valószínűségét, hogy egy nő 49 éves koráig megköti első házasságát.


Magyarországon európai összehasonlításban is igen alacsony a nők első házasságkötési arányszáma. A 2011-es 39 százalékos érték Luxemburg után (37 százalék) a második legalacsonyabb az EU-ban. Romániában ugyanakkor az elmúlt években európai összehasonlításban igen magas, jellemzően meghaladja a 80 százalékot is.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

nukleáris család

Bővebben lásd a család szócikkben.

nyers (bruttó) reprodukciós együttható

Bővebben lásd a reprodukciós együttható szócikkben.

nyers bevándorlási arányszám

Bővebben lásd a bevándorlás szócikkben.

nyers élveszületési arányszám

Vissza a kereséshez.

Az élveszületési arányszám, más néven nyers élveszületési arányszám az ezer főre jutó élveszületések számát mutatja egy adott évben. Ez a mutató is – ahogy a legtöbb, egy bizonyos évre vonatkozó demográfiai mutató – az évközepi népességgel számol, amely az év eleji és az év végi (gyakorlatban a következő év január 1-jei) népességszám átlaga.

Az élveszületések száma a népesség változásának csak az egyik komponense, nem összetévesztendő a külön szócikkekben tárgyalt természetes szaporodással (fogyással) vagy a tényleges szaporodással (fogyással) (a megfelelő szócikkeket lásd a Népességváltozás témánál).

Számítási példa: nyers élveszületési arányszám


Magyarországon 2012-ben a nyers élveszületési arány 9,1 ezrelék volt, vagyis ebben az évben 9,1 születés jutott ezer főre.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

nyers halálozási arányszám

Halálozási arányszám (magyarul még a halálozási ráta kifejezés is használatos) alatt a legtöbbször a nyers halálozási arányszámot értjük. A hivatalos meghatározás szerint a nyers halálozási arányszám  a halálozások ezer lakosra jutó száma az évközepi népességre számítva. A mutató különösen érzékeny a teljes népesség korösszetételére. Ebből adódóan országok közötti összehasonlításra csak korlátozott mértékben alkalmas.

Magyarországon 2013-ban a 40–59 éves férfiak korspecifikus halálozási arányszáma ezer főre vetítve 9,1 volt.

nyers házasságkötési arányszám

Vissza a kereséshez.

A házasságkötések ezer lakosra jutó száma egy adott populációban, az évközepi népességre számítva. Fontos, hogy a számlálóban lévő érték az adott évben megkötött házasságok, és nem a házasodó személyek számát mutatja (utóbbi kétszerese az előzőnek), és nem tesz különbséget aszerint, hányadik házasságról van szó.

Számítási példa:


Magyarországon 2012-ban a nyers házasságkötési arány 3,6 ezrelék volt. Ugyanez az érték egy évszázaddal ezelőtt még 8,9 ezreléket tett ki.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

nyers kivándorlási arányszám

Bővebben lásd a kivándorlás szócikkben.

nyers válási arányszám

Vissza a kereséshez.

Az adott évben befejeződött (jogerőre emelkedett) válások ezer lakosra jutó száma egy adott populációban, az évközepi népességre számítva. Fontos, hogy a számlálóban lévő érték az adott évben felbontott házasságok számát mutatja, és nem a válásokban érintett személyek számát (utóbbi kétszerese az előzőnek).

Számítási példa:

Magyarországon 2012-ban a nyers válási arány 2,2 ezrelék volt. A nyers válási arányszám a múlt század nyolcvanas éveinek közepén (1983, illetve 1985–87) volt legmagasabb Magyarországon: 2,8 ezrelék.

A nyers válási arányszám Magyarországon, 1921–2012

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.
Adatok letöltése Excel-dokumentumként.

odavándorlási arányszám

Bővebben lásd a vándorlási arányszámok, egyenleg szócikkben.

okspecifikus halálozási arányszám

Vissza a kereséshez.

Az okspecifikus halálozási arányszám (ráta) egy meghatározott ok (betegség, baleset stb.) következtében meghaltakra nézve adja meg a halálozási arányszámot, általában, de nem minden esetben 100 000 főre vetítve. A mutatószám a halálozás okspecifikus összetételének elemzésére alkalmas. A halálokok az egyes országokban nagymértékben eltérhetnek egymástól, de változhatnak időben is, mivel sok tényező befolyásolhatja őket, beleértve az általános közegészségügyi és környezeti jellemzőket.

Számítási példa:


Magyarországon 2013-ban a keringési rendszer betegségéből következően meghaltak okspecifikus halálozási arányszáma 636,6 volt százezer főre vetítve.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

oltalmazott státusz

Bővebben lásd a menekült szócikkben.

önértékelésen alapuló egészségi állapot

Vissza a kereséshez.

Az egészségi állapot önértékelésen alapuló mutatószáma, amely az objektív, diagnosztizált betegségeken túl olyan lelki és közérzetbeli tényezőkre is kiterjedhet, amelyekre a hivatalos statisztikákból sokszor nagyon nehéz vagy lehetetlen következtetni. Statisztikai szempontból nagyon informatív indikátornak minősül, mivel többszörösen bizonyított, hogy az így értelmezett egészségi állapot szoros kapcsolatban áll az orvosilag regisztrált megbetegedésekkel és a halálozási valószínűségekkel.

Az önértékelésen alapuló egészségi állapotról kérdőíves adatfelvételek segítségével gyűjthető információ. Ilyen adatgyűjtés során a megkérdezettet arra kérik, hogy értékelje saját egészségi állapotát. Ezt az információt bizonyos esetekben kombinálják még az elmúlt időszakra vonatkozó, az egészséggel kapcsolatos eseményekre vonatkozó kérdések válaszaival is.

Mérési példa:

Milyen az Ön egészségi állapota általában?
LEHETSÉGES VÁLASZOK
1 – nagyon jó
2 – jó
3 – kielégítő
4 – rossz
5 – nagyon rossz
8 - NT
9 - NK

2009-ben Magyarországon az érvényesen válaszolók 54,2 százaléka mondta, hogy az egészségi állapota jó vagy nagyon jó, míg nagyon rossznak vagy rossznak 14,7 százalék nevezte.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

öregedési index

Vissza a kereséshez.

A népesség idősödésének egyik gyakran használt mérőszáma az öregedési index, amely egyben a jövőbeni tendenciákat vetíti előre. Az öregedési index a 14 éves és ennél fiatalabb népességre jutó idősek (65 évesek és annál idősebbek) arányát mutatja.

Számítási példa:

Az öregedési index alakulása  Magyarországon, 1869–2011

Az öregedési index Magyarországon 2011-ben 116, tehát száz gyermekre és fiatalkorúra nagyjából 116 időskorú jut. A mutató értéke 1990-ben még 64,5 százalék volt. Demográfiai történelmünk során az időskorúak száma és aránya először 2005-ben haladta meg a gyermekkorúakét. 2014. január 1-jén 122 időskorú lakos jutott száz gyermekkorúra.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.
Adatok letöltése Excel-dokumentumként.

összes belföldi vándorlás

Bővebben lásd a belföldi vándorlás szócikkben.

prevalencia

Vissza a kereséshez.

Prevalenciának (esetleg prevalencia-hányadosnak) nevezzük az adott jelleg előfordulási gyakoriságát (például egy adott betegségben szenvedők, vagy dohányzók aránya) egy adott időpontban, amelyet általában 1000 főre vetítve határoznak meg. A hányados nem tartalmazza sem a halállal, sem a már gyógyulással végződő eseteket és független attól, hogy az adott jelleg mióta áll fenn.

Számítási példa:

Magyarországon 2009-ben tízezer 19 éves vagy idősebb lakosból átlagosan 320,7 főt regisztráltak rosszindulatú daganattal.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

reprodukciós együttható

Vissza a kereséshez.

A nyers (bruttó) reprodukciós együttható azt mutatja meg, hogy az adott év kor szerinti szülésgyakorisága mellett egy nő élete folyamán hány leánygyermeknek adna életet. Tehát valójában ugyanaz, mint a teljes termékenységi arányszám (a megfelelő szócikket lásd ugyanennél a témánál), de csak a leányszületések figyelembevételével. A számítás legegyszerűbb formája az, ha a teljes termékenységi arányszámot beszorozzuk a leány-élveszületések hányadával. Vagyis a mutató a szülőképes korú női népesség és leánygyermekeik egymáshoz viszonyított arányát is kifejezi, ezáltal a népesség hosszabb távú gyarapodásának vagy fogyásának a mértékét is jelzi.

A megszületett leánygyermekek közül nem mindegyik éri el a szülőképes kort, a tisztított (nettó) reprodukciós együttható számítása ezt a tényt is figyelembe veszi. A tisztított mutató a bruttó reprodukciós együttható csökkentve a 0–49 éves korú női halandósággal, értéke ezért mindig alacsonyabb a nyers mutatónál. A jelenlegi magyar halandósági viszonyok mellett a két mutató értékének eltérése csekély. A nettó reprodukciós együttható a termékenységi viszonyok leírásának és elemzésének általánosan elfogadott mutatója lehetne, ám a teljes termékenységi arányszáménál is jóval összetettebb kiszámítási módja miatt viszonylag ritkán használjuk.

A népesség egyszerű reprodukciójához szükséges termékenység azt mutatja meg, hogy mekkora az a termékenység, amely biztosítja, hogy leánygyermekek nemzedékének száma azonos legyen az anyák nemzedékének számával. Az egyszerű reprodukciót hozzávetőlegesen a teljes termékenységi arányszám egy nőre számított 2,1-es értéke biztosítaná. 2013-ban száz nőnek 208 gyermeket kellett világra hoznia ahhoz, hogy a népesség reprodukciója hosszú távon biztosítva legyen. A fejlettebb országokra vonatkozóan ezt a szintet tekinthetjük az ún. reprodukciós szintnek.. A fejlődő országokban, ahol magasabb a csecsemőhalandóság, ez az érték valamivel magasabb.

Bruttó és nettó reprodukciós együtthatók Magyarországon és Franciaországban, 2012


Forrás:
KSH; INSEE.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

roma kisebbség

Vissza a kereséshez.

A 2011. évi CLXXIX. törvény szerint elismert 13 magyarországi nemzeti kisebbség közül létszámban a roma nemzeti kisebbség a legnagyobb. A roma népesség statisztikai számbavételével kapcsolatban két ellentétes álláspont fogalmazható meg. Az első szerint az roma, aki annak tartja magát. Ez az önbesoroláson alapuló meghatározás. A másik szerint azokat a személyeket kell romának tekinteni, akiket a többségi társadalomhoz tartozó személyek külső minősítés alapján romának tartanak.

A két megközelítés alapján meghatározott roma népesség száma jelentősen eltér egymástól. A környezetük által romának minősített személyek száma lényegesen magasabb, mint azoké, akik saját magukat – akár nemzetiség, akár anyanyelv, akár nemzetiségi hovatartozás alapján – romaként határozzák meg.

A 2011. évi népszámlálás nemzetiségi kérdéseinek módosítása hatással volt a roma nemzetiségűek létszámára. 2011-ben két kérdésben kérdeztek rá a nemzetiségre. A második kérdés bevezetésétől azt várták a statisztikusok, hogy sok, a környezet által romának minősített személy a nemzetiségi kérdésre vonatkozó második rákérdezés esetén felvállalja roma kötődését. Ez nagy valószínűséggel így is történt, ugyanis a 2011-ben roma nemzetiséghez tartozók létszáma (a fogalmat lásd a Nemzetiséghez tartozó szócikkben), összesen 315 583 fő, 2001-hez képest 109 ezer fővel nőtt a KSH adatai szerint (de ez a létszám még mindig sokkal kevesebb, mint a környezetük által romának tartott személyek száma, amely 2011 körül 600–800 ezer fő lehetett).

Számítási példa:



Roma nemzetiséghez tartozók száma megyénként, 2011

A népszámlálás adatai szerint 2011-ben Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a roma nemzetiséghez tartozó személyek száma csaknem hatvanezer fő volt, arányuk 9,7 százalékot tett ki. Ezzel szemben Vas megyében például a roma nemzetiséghez tartozók száma nem érte el a háromezer főt, arányuk pedig csak 1,2 százalék volt.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.
Adatok letöltése Excel-dokumentumként.

saját családba tervezett gyerekszám

Bővebben lásd a gyermekvállalási tervek szócikkben.

standardizált halálozási arányszám

Vissza a kereséshez.

Amennyiben különböző népességek halálozási viszonyait kívánjuk összehasonlítani, mindenképpen figyelembe kell vennünk, hogy minden népesség korösszetétele más. A standardizált halálozási arányszám azt a halandóságot mutatja, amely a vizsgált térségben akkor lenne megfigyelhető, ha népességének összetétele ugyanolyan volna, mint a standardul választott népességé. A standardizálás tehát egyfajta kiigazítást célzó eljárás. Általánosságban a kormegoszlások eltéréseiből származó különbségek korrigálására szokták alkalmazni, de egyéb tényezők kiigazítására is alkalmas lehet (így korcsoport szerinti standardizáláson túl például nem szerinti eltérésekre is elvégezhető az eljárás). A standardizálás célja, hogy két különböző népesség halálozási viszonyait összehasonlíthatóvá tegyük, olyan módon, hogy a mutatószámokat közös alapra helyezzük.

Alapvetően kétféle standardizálási eljárás ismert: a direkt és az indirekt megközelítés. Mind a két eljáráshoz szükség van egy úgynevezett referencia-populáció kijelölésére, ennek népességi arányai fogják jelenteni a viszonyítási standardot. Ez lehet valós, vagy hipotetikus. Kor szerinti standardizálás esetén ismernünk kell a referencia-népesség korstruktúráját, vagy a legalábbis a korspecifikus halálozási rátáit. Mivel a két standardizálási eljárás két teljesen eltérő eredményre vezet, csak az azonos módszerrel standardizált értékek hasonlíthatók össze. A direkt standardizálás következményeként az összehasonlítani kívánt népességek halálozási arányainak különbsége már nem függ az eltérő korstruktúráktól, csak az eltérő korspecifikus halálozási arányoktól. Az indirekt standardizálás eredményeként lényegében fordítva járunk el, és általa arra a kérdésre tudunk választ adni, hogy a korösszetétel maga tisztán mekkora eltérést eredményez a két népesség halálozási viszonyaiban.

A standardizált halandósági hányados (SHH) a tényleges és a várható halálozás hányadosa, amely érték azt hivatott kifejezni, hogy egy adott (akár területi, akár egyéb módon csoportosított) népességcsoport relatív mértékben mennyire tér el egy referencia-népesség értékeitől. Ezt a mutatót gyakran százalékosan adják meg.

A KSH a mutatót százezer lakosra számítva és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által ajánlott módon az európai népesség korösszetételére standardizálva állítja elő.

A férfiak kor szerinti halálozási arányszámai százezer férfira számítva, standardizált halandósági hányados területi egység szerint 2013-ban


Magyarországon a férfiak esetében 2013-ban a standard halálozási arányszám, az európai referencia-népesség korösszetétele szerint standardizálva, 100 000 főre vetítve 1314,2 volt. Az országon belül Békés megyében volt a legmagasabb a mutató: 100 000 főre vetítve 1519,4, míg Budapesten több mint 18%-kal volt kedvezőbb a helyzet, mint az országos érték.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

standardizált halálozási hányados (SHH)

Bővebben lásd a standardizált halálozási arányszám szócikkben.

szuburbanizáció

Bővebben lásd az agglomeráció szócikknél.

születéskor várható átlagos élettartam

Bővebben lásd a várható átlagos élettartam szócikkben.

szülőképes kor

Bővebben lásd a korösszetétel szócikkben.

társadalmi öregedés

Vissza a kereséshez.

A népesség a születések, halálozások és vándorlások következtében állandóan cserélődik, a nemzedékek váltakozása révén időről időre megújul. Az említett tényezők folyamatosan módosítják a kormegoszlást. A népesség korösszetétele tulajdonképpen ezeknek a folyamatoknak a változásait összegezi.

A korösszetétel változásának két irányát különböztetjük meg: az „öregedést” és a „fiatalodást”. A népességet – demográfiai szempontból – akkor tekintjük öregedőnek, ha korcsoportjai közül az idősebb korúak aránya nő. A népesség fiatalodásán az említett arányeltolódás ellenkezőjét értjük.

A demográfiai öregedés, azaz az időskorúak népességen belüli arányának emelkedése, illetve a népesség átlagos, illetve medián életkorának növekedése részben az alacsony termékenység következménye, ám az alacsony termékenység mellett nagy szerepet játszik az életesélyek javulása, az idősek abszolút számának jelentős emelkedése is. A korösszetétel változásainak harmadik összetevője a vándorlás. Ez elvileg a népesség fiatalodásának és öregedésének egyaránt tényezője lehet – attól függően, hogy milyen korúak a ki- és bevándorlók. Amikor kizárólag a demográfiai öregedésről gondolkodunk, gyakran elfelejtjük, hogy a várható élettartam növekedésével, az egészségi állapot javulásával az időskor alsó határa is felfelé tolódik. Például ma 60 évesnek lenni társadalmilag mást jelent, mint 50 évvel ezelőtt jelentett, és mást, mint amit feltehetően 50 év múlva jelenteni fog.

A gyermek és időskorúak létszámának változása Magyarországon, 1869–2011


Magyarország mai területén az 1869. évi népszámláláskor a népesség 5,01 millió főt számlált. Ebből a népesség 2,9 százaléka, összesen 144 ezer fő tartozott a 65 évesek és idősebbek közé. 2011-ben, a legutóbbi népszámlálás szerint a népesség száma 9,94 millió fő, ennek 16,9 százaléka, 1,67 millió fő már betöltötte 65. életévét. Az alábbi ábra jól illusztrálja a gyermekek és az időskorúak létszámában bekövetkezett változásokat.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.
Adatok letöltése Excel-dokumentumként.

tartós fogyatékosság

Bővebben lásd a fogyatékosság szócikkben.

teljes termékenységi arányszám (TTA)

Vissza a kereséshez.

A teljes termékenységi arányszám az egyik leggyakrabban használt termékenység mutató. Azt mutatja meg, hogy ha az adott év termékenységi adatai állandósulnának, akkor egy nő élete folyamán átlagosan hány gyermeknek adna életet. A keresztmetszeti adatokat kivetítve megnézzük, hogy amennyiben egy nő életútja során olyan eséllyel vállalna gyermeket, mint ami az adott időszakban termékeny életkorban lévő nők gyermekvállalási hajlandóságát jellemzi, akkor összesen hány gyermeke születne. A táblázat mutatja, hogy a korspecifikus termékenységi arányszám szócikkben ismertetett korspecifikus termékenységi arányszámok segítségével hogyan számoljuk ki a TTA-t.

A valóságban természetesen nem eszerint alakul egy nő életútja, és mivel a korspecifikus termékenységi arányszám évről évre változik, a TTA is változik. A 2014-ben a 20–24 évesek későbbre halaszthatják a gyermekvállalást, mint az 1999-ben 20–24 évesek és ez lecsökkentheti a 2014-ben számított TTA-t, de néhány év múlva a tényleges gyermekvállalásukkor aztán megemelheti a mutatót. A TTA tehát érzékeny a gyermekvállalás időzítésének változásaira, amely az arányszám ingadozását eredményezheti a különböző években, és ezzel fontos tisztában lennünk. Ugyanakkor a termékenységi viszonyokat még akkor is ez az indikátor jellemzi a legátfogóbban, ha éppen azon időszakokban, amikor a gyermekvállalás időzítésében változások következnek be, torzítások jellemzik is. Nemzetközi összehasonlításokban is legtöbbször a TTA-t használjuk.

Számítási példa:

Teljes termékenységi arányszám Franciaországban, 2011

A teljes termékenységi arányszám Franciaországban, 2011-ben 2,008 volt.

A harmadik oszlop összegének 5-tel való szorzására azért van szükség, mert a gyermekvállalás esélyét vagy kockázatát öt korévre vonatkozóan adtuk meg minden korcsoportban.

Franciaország a 2 feletti teljes termékenységi arányszámmal európai összehasonlításban az egyik legmagasabb termékenységű ország. A teljes termékenységi arányszám a legtöbb fejlett országban 2 alatti, Magyarországon 2011-ben 1,24; 2014-ben 1,41 volt.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

teljes válási arányszám

Vissza a kereséshez.

Sokszor felmerül a kérdés, vajon milyen eséllyel végződnek válással a házasságok. A demográfusok leggyakrabban a teljes válási arányszámnak nevezett mutatóval szoktak a kérdésre válaszolni. Ez a mutató arra világít rá, hogy egy adott évben kötött házasságokból mekkora hányad végződne válással abban a hipotetikus esetben, ha az adott naptári év fennálló házasságaira számított házasságtartam-specifikus válási arányszámok változatlanul fennmaradnának.

A teljes válási arányszám számítása tehát arra a feltételezésre épül, hogy egy adott évben házasságra lépők házasságuk minden egyes évében akkora válási kockázatot élnek majd meg, mint az adott évben éppen elvált házaspárok. Ha belegondolunk, ez nyilván nem teljesen igaz.

A válási arányszámok kiszámításakor gyakorlati problémát jelent, hogy elvileg tudnunk kellene, pontosan hány házasság áll még fenn az x évvel korábban kötött házasságokból, azaz hogy mekkora érték szerepeljen a nevezőben. Azonban ezeket az információkat (az özvegyülések és a vándorlás miatt) nem tudjuk, így a nevezőben az x évvel ezelőtt megkötött összes házassággal szokás számolni. Emiatt viszont az arányszám értéke alulbecsül, mivel a nevezőben a ténylegesnél magasabb számú házasságkötés szerepel.

Számítási példa:

Teljes válási arányszám (Magyarország 2012)

A teljes válási arányszám az utóbbi években meglehetősen nagy stabilitást mutat Magyarországon: értéke 2006 és 2012 között 44 és 46 százalék között ingadozott.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

tényleges szaporodás

Vissza a kereséshez.

Mivel a népességszám alakulását egy meghatározott területen a természetes szaporodáson kívül a vándorlások is befolyásolják, a népesség tényleges szaporodását úgy kapjuk meg, ha a természetes szaporodás adatát az odavándorlók, illetve elvándorlók egyenlegével helyesbítjük. A tényleges szaporodás tehát a természetes szaporodás/fogyás és a vándorlások egyenlegének összege.

Számítási példa:

Magyarországon a két legutóbbi népszámlálás közötti időszakban a halálozások száma meghaladta a születésekét, természetes fogyás következett be. A nemzetközi vándorlási különbözet viszont pozitív előjelű volt, ami némiképp csökkentette a két népszámlálás közötti tényleges fogyás volumenét.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

terhességmegszakítások aránya

Vissza a kereséshez.

A terhességmegszakítás (művi vetélés) a terhesség szándékos beavatkozással – művi úton – történő megszakítása. A terhességmegszakításoknak ma Magyarországon csak egy kisebb része történik az állapotos nő egészségét veszélyeztető okokból, nagyobb részük más okokra vezethető vissza. Egy adott évre megadhatjuk a számukat, a 100 élveszületésre jutó arányukat, de az is lehetséges, hogy a terhesség-megszakításokat a szülőképes korú (15–49 éves) nők számához viszonyítjuk. Teljes művi vetélési arányszám is számolható, ugyanolyan módon, ahogy a teljes termékenységi arányszámot is számoljuk.

Terhességmegszakítások száma és aránya Magyarországon, 1950–2013

1990 és 2013 között Magyarországon több mint 50 százalékkal csökkent Magyarországon a művi vetélések száma. Míg 1990-ben ezer szülőképes korú nőre 36 terhességmegszakítás jutott, addig 2013-ban csupán 15.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

TERMÉKENYSÉG

A születések vizsgálatánál használjuk a termékenység (fertilitás) fogalmát, amely demográfiai értelemben az utódok nemzésére és világra hozatalára irányuló képességet és készséget jelenti, szorosabb értelemben a szülőképes korban levő női népességre jutó élveszületések számát. A fogalom különbözik a fekunditástól, az ugyanis a fiziológiai értelemben vett fogamzó- vagy nemzőképességre utal. A termékenység összetett fogalom, melyet több különböző mutatóval is megragadhatunk.

Kapcsolódó fogalmak

általános termékenységi arányszám
befejezett termékenység
évközepi népesség
kohorsztermékenység
korspecifikus termékenységi arányszám
népesség egyszerű reprodukciójához szükséges termékenység
nyers élveszületési arányszám
nyers (bruttó) reprodukciós együttható
reprodukciós együttható
teljes termékenységi arányszám (TTA)
tisztított (nettó) reprodukciós együttható

TERMÉKENYSÉGGEL ÖSSZEFÜGGŐ TÉNYEZŐK

A termékenységre számos különböző társadalmi, gazdasági és kulturális tényező hat, és kapcsolatba hozható több demográfiai jelenséggel is, mint a házassági mozgalom, a népesség családi állapot szerinti megoszlása, a párkapcsolati magatartás, a párkapcsolatok stabilitása, a válások és újraházasodások aránya stb. (a megfelelő szócikkeket lásd a Házasság – párkapcsolatok témánál). A legtöbb fejlett társadalomban, és a magyar társadalomban is lezajlottak a második demográfiai átmenethez köthető változások, amelyek összefüggenek a család, a gyermekek és nők szerepével is. A problémát tehát a demográfiai leíró statisztikák mellett lakossági megkérdezések alapján is meg tudjuk közelíteni. Az ideálisnak tartott és a tervezett gyermekszám meghatározásával, a családtervezés és a születésszabályozás tudatos alkalmazásával az emberek, bár önkéntelenül, de beavatkoznak önmaguk, illetve a népesség egészének reprodukciós folyamataiba is.

Kapcsolódó fogalmak

akaratlagos gyermektelenség
átlagos életkor gyermekvállaláskor
fogamzásgátlási módszereket alkalmazó nők aránya
gyermektelenség
gyermekvállalási tervek
ideálisnak tartott gyermekszám
kívánt gyermekszám
modern fogamzásgátlási módszerek
nők átlagos életkora első gyermek születésekor
nők átlagos életkora szüléskor
saját családba tervezett gyermekszám
terhességmegszakítások aránya

természetes szaporodás

Vissza a kereséshez.

A népesség alakulását – a vándorlásoktól eltekintve – a születések és halálozások száma és ezek egyenlege szabja meg. Ez az ún. természetes szaporodás, amely tehát az élveszületések és a halálozások különbözete. A természetes szaporodás történelmi perspektívában többnyire pozitív értékű (az élveszületések száma meghaladja a halálozásokét), ezért a demográfiai terminológiában a természetes fogyás is beletartozik a természetes szaporodás fogalomkörébe, csupán az előjele negatív.

A természetes szaporodás nyers arányszáma a természetes szaporodás abszolút számának a lakossághoz viszonyított arányát mutatja 1000 lakosra számítva. Általában éves időszakokra számítjuk.

Számítási példa:

Magyarországon 2012-ben a természetes szaporodás aránya –3,9 ezrelék volt, vagyis természetes fogyás következett be. Kitekintve a Kárpát-medencére megállapítható, hogy a Felvidék jelentős része és Kárpátalja kivételével a természetes fogyás volt a jellemző.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

tisztított (nettó) reprodukciós együttható

Bővebben lásd a reprodukciós együttható szócikkben.

többcsaládos háztartás

Bővebben lásd a családháztartás szócikkben.

tükörstatisztika

Vissza a kereséshez.

Az egy adott országból történő kivándorlást megbízható kivándorlási statisztikák hiányában gyakran tükörstatisztikák alapján mérjük. A tükörstatisztikák használatakor a külföldi országok bevándorlási statisztikáját veszik figyelembe, és az adott időszakban (például adott évben) a különböző országokba érkezők számát vizsgálják – állampolgárság vagy születési ország alapján – és összegzik.

A tükörstatisztikák hátránya, hogy nem lehetséges egy adott évben a világ minden országára meghatározni az oda érkezők számát. Továbbá a célországban bevándorlóként megjelenőkről a születési ország vagy állampolgárság alapján nem lehet biztosan tudni, hogy Magyarországról, vagy más országokból érkeztek, mint ahogy azt sem, hogy mennyi ideje/ideig tartózkodnak a célországban. Előnye azonban, hogy míg a kivándorlást, a huzamosabb külföldi tartózkodási szándékot a kivándorlók jelentős többsége nem jelzi származási országa hivatalainak, így a hazai hivatalos statisztikákban nincs nyoma a távozásának, külföldre érkezve a munkavállalás, lakhatás, egészségügyi ellátás miatt nagyobb arányban megjelennek a célország nyilvántartásaiban, szerepelnek a helyi bevándorlási statisztikákban. A tükörstatisztikák tehát nem alkalmasak egy adott évre a teljes kivándorlás mértékének pontos megállapítására, ám jól mérik a kivándorlás mértékének változását.

Magyar állampolgárok kivándorlása Magyarországról a hivatalos magyar statisztikák alapján, és bevándorlásuk az EGT-tagállamokba tükörstatisztikák alapján

Megjegyzés: A tükörstatisztikák adatai az Egyesült Királyságra vonatkozóan 2006 óta, Franciaországra vonatkozóan a teljes időszakban hiányoznak.
Forrás: Gödri, I. (2014): Emigration from Hungary: An increasing tendency. Research Highlights, No. 17. Hungarian Demographic Research Institute, Budapest.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.
Adatok letöltése Excel-dokumentumként.

várható átlagos élettartam

Vissza a kereséshez.

A várható élettartam (amelyet gyakran várható átlagos élettartamnak neveznek) a halálozás komplex mérőszáma, amelyet a halandósági tábla segítségével számítunk ki. A legismertebb mutató a születéskor várható átlagos élettartam, amely az egész népesség mortalitási tapasztalatait összegzi (általában egy adott évre vonatkozóan), s amelyet a halandósági tábla legelső sorában találhatunk meg. A halandósági tábla többi sorában a más életkorokban várható élettartam értékeit találjuk. A halandósági tábla számítási példája esetén a 3 éves korban várható élettartam 50,4 év. Általában azonban a 60, 70 vagy 80 éves korban várható élettartamok iránt van érdeklődés.

Szokásos ezen túl még a részleges, vagy két adott életkor között várható élettartamról is beszélni: például a 25 és 70 év között várható élettartam a 70 éves korban várható élettartam és a 25 éves korban várható élettartam különbsége.

Minthogy a halandósági tábla az adott év korspecifikus halálozási rátáiból indul ki, a várható élettartam valójában nem azonos azzal az életidővel, amelyet egy személy átlagosan a továbbiakban élni fog. Ennek oka, hogy a számításhoz használt korspecifikus halálozási ráták időben változnak, napjainkban javulnak. Így a jelenlegi generációk átlagos élettartama várhatóan magasabb lesz a ma számított születéskor várható élettartamnál.

Az egyes korokban várható élettartamok nyilvánvalóan nem egyszerűen összeadhatóak, avagy kivonhatóak, a halálozási tábla szócikk számítási példájában is látható, hogy bár 1901-ben a születéskor várható élettartam nem érte el a 40 évet, azon kevesek (a népesség alig több mint fele), akik megérték 40. születésnapjukat, még további 27,33 évre számíthattak átlagosan.

Születéskor várható átlagos élettartamok Magyarországon

Magyarországon 2013-ban a férfiak születéskor várható átlagos élettartama 73,58 év volt, míg a nőké 78,39. A budapestiek az országos értékeknél kedvezőbb élettartam-kilátásokkal rendelkeznek.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

VÁROS ÉS VIDÉK, BELSŐ VÁNDORLÁS

Az országos szintű demográfiai folyamatok értelmezésének szerves része a belső vándorlás, illetve a város és vidék demográfiájának vizsgálata. A városok és községek demográfiai mutatói sok esetben eltérnek egymástól, bár népesedési szempontból kapcsolatuk jellemzően nagyon szoros. A belső vándorlás – szelektív volta következtében – átalakítja a vándorlásban érintett városok és községek munkaerőpiaci, gazdasági és humántőke-jellemzőit.

Kapcsolódó fogalmak

agglomeráció
állandó (belföldi) vándorlás
belföldi vándorlás
belső vándorlási egyenleg
elvándorlási arányszám
ideiglenes (belföldi) vándorlás
ideiglenes visszavándorlás
nettó belső vándorlási arányszám
odavándorlási arányszám
összes belföldi vándorlás
szuburbanizáció
vándorlási arányszámok, egyenleg
városi lakosság aránya
városiasodási folyamat
városodási folyamat

városi lakosság aránya

Vissza a kereséshez.

A városi lakosság arányát úgy számoljuk ki, hogy a városokban élők számát viszonyítjuk egy adott országban vagy területen élők számához. Egy adott országban, területen élő népesség városi lakosságán kívüli részét általában vidéki népességnek tekintjük (egyes országokban létezik egy köztes kategória, amelyet „semi-urban” elnevezéssel illetnek).

Számítási példa:

A népszámlálási adatok szerint 2011-ben Magyarországon a városi lakosság aránya 69,5 százalék, míg 2001-ben 68,8 százalék volt.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.

városodás, városiasodás

Vissza a kereséshez.

A városodási folyamat a városok számának gyarapodását, valamint lélekszámuk növekedését jelöli. A városiasodási folyamat különbözik a városodási folyamattól. A városiasodás azt jelenti, hogy a települések városias jellege erősödik, például nő az emeletes házak száma, javul a kereskedelmi ellátás, a szolgáltatások száma és színvonala, az utak, infrastruktúrák állapota.

A városok száma és a városiasodás néhány mérőszáma Magyarországon, 2002–2011

Forrás: KSH, STADAT adatbázis (Népsűrűség, települések száma).

 Magyarországon a városodás folyamata felgyorsult a rendszerváltás után, de ez nem járt együtt a városiasodás felgyorsulásával; azaz az urbanizáltság minősége nem feltétlenül követte a városok számának és létszámának növekedését. Az ezredfordulót követően több település kapott városi rangot, így a magyarországi városok száma 2011-re 333-ra, 2014-re 346-ra nőtt.

Szócikk letöltése PDF-dokumentumként.
Adatok letöltése Excel-dokumentumként.

visszahonosítás

Bővebben lásd a honosítás szócikkben.